Adoremus 2008. január [antikvár]

Részlet a műből: AMIT A MISE ÜNNEPLÉSÉRŐL TUDNI KELL A résztvevők (1) Az egybegyűlt közösség A mise ünneplése már akkor kezdődik, amikor Isten népe összegyülekezik az ünneplés helyén. A hívek otthonukból elindulva, már lélekben arra az eseményre gondolnak, amelynek részesei lesznek. Megérkezve a templomba, láthatóvá válik az Egyház, amely - Szent Ciprián szerint - „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységében egybegyűlő nép". Isten új választott népét Jézus Krisztus nevében hívja össze az általa alapított Egyház, amely szüntelenül megújul. Tehát a legelső fontos jel az összejövetel. Az egyes résztvevők fizikai jelenléte megvalósítja azt az egyházi közösséget, amely által sokan alkotják Krisztus egyetlen testét, ahogy az újszövetségi iratokban több helyen is olvasunk róla (vö. ApCsel 2,1; Róm 12,4-5; lKor 12,12-13). A hívek közössége Krisztus jelenléte miatt szentségi jel, aki szétszóródott gyermekeit egybegyűjti, és tökéletes egységet valósít meg. Ezért ez a legtökéletesebben beteljesíti Urunk ígéretét, ugyanis: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én is ott vagyok velük" (Mt 18,20). Az Egyházban, amelyet az üdvösséget adó Isten hívott egybe és egységbe kapcsolt ösz-sze, „úgy tetszett, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely őt igazságban megismeri és szentül szolgál neki" (Lumen gentium 9. sz, a II. vatikáni zsinat dokumentuma). Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy Isten az Ószövetség népével is hasonlóképpen cselekedett. Csak egyetlen példa: Mózesnek parancsolja az Úr: „Gyűjtsd elém a népet! Hallja szavamat!" (MTörv 4,10). Ekkor megnyilvánul ennek a szent egybehí-vásnak a bensőséges kapcsolata. Ez annyira jelentős, hogy semmiféle munkát sem szabad végezni (vö. Kiv 12,16) ezen a kultikus cselekményen. Ugyanez valósul meg akkor is, amikor a keresztény közösség felépítése történik meg Isten összehívására, amely Jézus Krisztus nevében megy végbe. ADOREMUS 3