Adoremus 2017. június [antikvár]

LAUS PERENNIS A Matutinum és az olvasmányos imaóra (XVI.) Aki zsoltárt imádkozik, feltárja szívét annak az érzelemnek, amelyet sugall a zsoltár: legyen az panaszkodás, bizalom, hálaadás vagy egyéb, a zsoltárok irodalmi műfajai szerint; ezeket a műfajokat a szentírás-magyarázok joggal különböztetik meg. Ahhoz, hogy megértsük a zsoltárokban rejlő mély gazdagságot és a zsolozsma során kibontakozó mélységét, áttekintjük az Olvasmányos imaóra vasárnapi zsoltárait azok antifónáival, felirataival és dallamaival. Emellett segítségünkre van az újszövetségi, vagy valamely egyházatyától vett idézet, amely krisztusi fénybe helyezi a zsoltár szövegét. Az évközi 13. vasárnapon az 1.2. és 3. zsoltárt imádkozzuk. Mindegyik zsoltárnak van saját antifónája. A 3. zsoltárt a Te védelmező pajzsom vagy, Uram, aki fejemet fölemeled antifóna keretezi. Ezt követően találjuk a zsoltár feliratát: Az Úr az én védelmezőm. A Vulgata Clementina szövegének felirata: Egészen megtört, de az Úrban bízó (ember) imája. Az értelmezést elősegítő Szent Iréneusztól vett idézet: Elszenderült, álomba merült, de feltámadt, mert az Úr oltalmazta őt. Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, * mily sokan támadnak ellenem. Sokan mondogatják rólam: * „Nincs menedéke Istennél!" De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, * és dicsőségem, mert fejemet fölemeled. Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, * és ő meghallgat engem szent hegyéről. Nyugovóra térek, és elalszom, * de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm. Körülvehet ezernyi nép, nem félek, * kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem! Te minden ellenségemet arcul vered, * a gonoszok fogát kitöröd. Uram, tebenned van üdvösségünk, * áldásod legyen népeden! 4 ADOREMUS ¦¦¦¦¦MHHHHHHHHBBn^ A 3. bizalomének szerzője egy, az ellenlábasaitól, illetve ellenségeitől szenvedő ember panaszát fogalmazza meg. A kilátástalannak tűnő helyzetben megfogalmazott imát mégis a bizalom lelkülete hatja át. Ahogy a Vulgata Clementina, úgy a mai szentíráskutatás is három részre szakaszolja a zsoltárt: 2-3: panaszos kiáltás a jelen nyomorúságából; 4-7a: erőteljes bizalom megnyilvánulása; 7b-9: szenvedélyes könyörgés. A középső részt mégis jobb két részre osztani: a) dicsőítő bizalom (4-5); b) megnyugvás (6-7a). A felirat szerint ezt az imádságot énekelte Dávid király, midőn menekülni kényszerült Jeruzsálemből Absalom lázadásának idején (2Sám 15,13-16). Sokan királyi bizaloméneknek tartják ezt az éneket, mivel ebben az esetben érthető a 2,9 népre vonatkozó vers: a király szabadulása áldás az egész nép számára. A Stuttgarti Zsoltároskönyvben a zsoltárhoz festett képek egyikén a hegyekbe menekülő Dávid király látható. A királyt, akin korona sincs, lovasok üldözik (Zsolt 3,2). A másik kép két részre van osztva. Az egyik rész (Zsolt 3,6.10) az alvó királyt ábrázolja, akit sok ellenség vesz körül sugdolózva fölötte. A másik rész a térdre boruló és imádkozó Dávid királyt ábrázolja, akit megáld az Isten jobbja. Érdekes módon az Utrechti Zsoltároskönyv zsoltárábrázolása három részre tagolódik. A központi képen az Isten ül Sion-béli trónján, a törvény tekercsével bal kezében, jobb kezével pedig áldást ad a népre, amely pálmaágakat lenget a jobb oldali hasábban. A bal oldali hasábban lándzsás katonák sorakoznak, akiket egy angyal tart távol lándzsájával a fekvőhelyén imádkozó üldözött embertől. 2. Mily sokan voltak ellenségeim, Uram! Sokan keltek föl ellenem! A panaszos már egy ideje agresszív, sőt harcias jellegű, komoly támadás elszenvedője (vő. Jer 20,10-11). Dávid élettörténete szempontjából itt Absalomról van szó, és mindazokról, akik vele szövetkeztek Dávid ellen. Jézus élettörténete szempontjából az ellenségek a farizeusok és írástudók, a jeruzsálemi papság (Mt 26,1-5), valamint Júdás (Mt 26,14sk). 3. Sokan mondják telkemről: Nincs szabadítása Istennél. Itt is megtapasztalható a sajátos irodalmi fokozás, amely leírja 1. az ellenfelek megjelenését (színrelépését), 2. erőszakos fellépését, 3. végül pedig önhitt dicsekvésüket, miszerint Isten sem tudja megmenteni az ADOREMUS 5