Élet és Tudomány 1956. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a műből: tikai hatalmukat féltő főnemesek és az elmaradottabb kisebb nemesek is a rendi társadalmon belül igyekeztek megoldást találni a nehézségek leküzdésére, és hosszú volt az út addig, amíg a reformokat sürgető szabadelvű középnemesek és polgárias rétegek elgondolásai mozgalommá izmosodtak. Még a szabadelvű reformerek közt sem mindenki érte föl ésszel, hogy a társadalomnak valamennyi rétegét válságba sodró problémák nem a feudális rendszer részleges hibáiból, hanem az egész rendszer létéből fakadnak, s hogy a bajok nem szüntethetők meg holmi csip-csup módosításokkal, hanem csakis a robotoló jobbágyság felszabadításával és a független nemzeti államot megtestesítő felelős központi kormányzat megteremtésével, azaz a polgári társadalom létrehozásával. De a cél világos ismerete nélkül is ezen az úton indultak el. Törekvésük hálás visszhangra talált országszerte a fogékony tanulóifjúság tömegeiben. A váradi jogakadémia ifjai Szacsvayval az élükön fáklyásmenetben tisztelegtek a haladó politikusok előtt, de macskazenével tüntettek a maradiak ellen. Szacsvay az ügyvédi oklevél birtokában sem szakadt el a tanulóifjúságtól. A Habsburgok kiszolgálói még vértanúsága után is felhánytorgatták, hogy „esztendőkig mételyezte az ifjúságot". A szabadelvűek leghaladóbb csoportjával mindenben egyező elvei indították arra, hogy az 1832—36. évi országgyűlés idején részt vegyen Lovassyék mozgalmában ennek legfiatalabb — szinte még gyerek — tagjaként. Lovassy László volt a vezére az országgyűlési ifjúságnak, azoknak a szegény nemesi családból származó fiatal ügyvédbojtáróknak, akik a követek kíséretében jelentek meg az országgyűlésen. Később Lovassyt és három társát felségsértés vádjával bíróság elé állították, és súlyos börtönbüntetéssel sújtották. Szacsvay családja meg is fizetett Imre közéleti szerepléséért. Amikorjieöthy most már hivatalos írnokaként ismét magával vitte az ifjút az 1839—1840. évi diétára, az apát — fiának politikai magatartása miatt — a püspökség elbocsátotta hosszú» ideje viselt állásából. Az idős Szacsvay ettől kezdve mindenben azonosította magát fia elképzeléseivel. A bihari „kis Kossuth" Az 1840-es évek a kemény küzdelmek évei voltak. A szabadelvűek el-csöndesítésére ugyan aí kormány tett bizonyos tessék-lássék előkészületeket némely reformra, ugyanakkor azonban felfüggesztette több megye önkormányzatát, és a megyék nyakára ültette hírhedt adminisztrátorait. Ezek a legagyafúrtabb módszerekkel igyekeztek elfojtani a haladó gondolatokat. Az ellenzék programja ez idő tájt már mind határozottabban kirajzolódott, másfelől a mozgalom táborában itt-ott megtorpanás volt tapasztalható. Egyeseket a lekenyerezés, másokat a megtorlástól való félelem, ismét másokat a reformpolitika végső sikerének kétlése tántorított el vagy bírt várakozó visszahúzódásra. így történt ez Biharban is, ahol Tisza István nagyapja, a szabadelvűség renegátja, Tisza Lajos lett a mindenható adminisztrátor. Mialatt Tisza arról biztosította Bécset, hogy megtanítja Bihart „a tekintély és az alkotmányos rend tiszteletére", addig az ellenzék nevében Szacsvay e szavakkal tett fogadalmat az ausztriai börtönből elborult elmével hazatérő Lovassy üdvözlésén: „Mit elejtettél, a fáklyát tovább visszük." És ott maradt azok között, akik nem ismertek visszautat. Eszmetársai bizalmából ő került a nemzeti ipar megteremtésén munkálkodó Védegylet váradi fiókjának élére, ő sugallta azt a gondolatot, hogy a polgári kaszinó könyvtárába be kell csalogatni ismereteik gyarapítása végett a vidéki parasztokat is. Üres óráiban népdalgyűjtéssel foglalatoskodott, s a paraszti életet kutatta. A közösségi megnyüvánulásokon, alkalmi bizottságokban pedig mindig a polgári reformokért emelt szót. Annak a csoportnak volt a tagja, amely a számbeli túlsúlyba került ellenpárt megbénítására megszer- Szaesvay Imre