IPM 1985. június [antikvár]

Részlet: Soós István Lopják Hermészt Amikor a budapesti Szépművészeti Múzeumból ismeretlen tettesek elloptak hét felbecsülhetetlen értékű festményt, az eset korántsem volt egyedülálló, hiszen a második világháború után a műkincslopás remekül jövedelmező üzletággá változott, amelynek művelői egyebek között végigfosztogatták Olasz- és Görögországot, Rembrandt-képeket vittek el egy londoni múzeumból, és sikeres látogatást tettek az avignoni Picasso-múzeumban is. A műkincsrablás divatja azonban nem századunkban kezdődött. Ha a múltba pillantunk, meglepve láthatjuk: már a rómaiak is... Az i. w. 72. év egyik őszi délutánján magas rangú római hivatalnok érkezett fényes kísérettel Szicília virágzó kereskedővárosának, Messzénének egyik leggazdagabb patríciusához, Gaius Heiushoz hódolattal és alázattal fogadta a propraetort, és igyekezett mindenben vendége kedvében járni. A legjobb ételeket, italokat szolgáltatta fel, legszebb ágyasaival vetette körül. A lakoma közben a propraetor hosszasan megvizsgált minden egyes ónedényt, az ezüst- és más nemesfémből készült poharakat és evőeszközöket. A lakoma befejeztével a kormányzó dicsérő szavakkal illette a patrícius vendégszeretetét, majd így szólt: "Heius, úgy vélem, azzal is emelhetnénk a lakoma fényét, ha híres műkincsgyűjteményednek legféltettebb darabjait megszemlélhetnénk, amelyek látása nagy gyönyörűséggel tölthetne el bennünket."