Bővebb ismertető
,,Az általános igazságok rendszerint csak okkal-móddal igazak." Fiatal költők versei hangzanak el itt néhány perc múlva. ,,Fiatal költők" ...vajon lehet-e költő más, mint fiatal? Fiatalság és költészet lényegszerűen összetartozik a dolgok örök rendjében, aki igazán fiatal, egy kissé mindig költő, és aki igazán költő, mindig fiatal marad - írta Szerb Antal 1941. december 3-án, majd két hét múlva elhangzik a rádióban is Gobbi Hilda és Szendrő József közreműködésével. Az adás nem egyedi eset volt, Szerb 1934 és 1938 között számos előadás anyagát állította össze Cs. Szabó László kérésére, aki a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette. A jelen kötet különlegessége abban rejlik, hogy a hagyatékban fellelt Rádióelőadások dosszié anyagát közli, a benne lévő gépiratok fotójával együtt. Némely írás előzménye megjelent a Nyugat hasábjain, más jegyzet posztumusz kötetekben újabb vagy rövidebb változatban, van téma, amelyik regényben köszön vissza, de mindezek együtt elsősorban az író nagyobb lélegzetű alkotásainak keletkezésére világítanak rá. A rádiós tárcákban Szerb kitűnő elemző, stílusa magával ragadó, meglátásai, összegzései igazi kuriózumolvasatai irodalomnak, közéletnek, íróknak és hőseiknek. A mindössze tucatnyi gépiratból is árad a szerző lenyűgöző tudása, elemző világképe és az a szinte csak rá jellemző elegancia, ahogy az irodalmi témák között játszi könnyedséggel átjár. A képes melléklet regénytöredéket, stílusparódiákat tartalmaz, és tovább erősíti az ismert vagy kevésbé ismert tényt, hogy Szerb Antal hagyatékában van még mit keresni, rendszerezni és kutatni.
Író, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár. Budapesten született 1901-ben. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a bölcsészkaron szerzett magyar-német-angol szakos tanári diplomát.
1928-tól a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskolában tanított. 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották. 1937-ben a szegedi egyetem habilitált magántanára lett. A Nyugat, a Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet és az Új Idők alkotói körébe tartozott. 1943-ban munkaszolgálatra vitték Fertőrákosra, majd Balfra. Embertelen körülmények között halt meg Balfon, 1945-ben, jeltelen tömegsírba temették.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A királyné nyaklánca (1957), Száz vers (1957), Utas és holdvilág (1959), Magyar irodalom történet (1959), A varázsló eltöri pálcáját (1961), A világirodalom története (1962), A Pendragon legenda (1962), Szerelem a palackban (1963), VII. Olivér (1966), Gondolatok a könyvtárban (1971), Naplójegyzetek 1914-1939 (2001), Hétköznapok és csodák (Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák - I. kötet Világirodalom, 2002), Mindig lesznek sárkányok (Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák II. kötet - Magyar irodalom, 2002), A kétarcú hallgatás (Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák III. kötet Vegyes tárgyú írások, 2002), Budapesti kalauz marslakók számára (2005), A Harmadik Torony (2007), A Martian's Guide to Budapest - Len Rix fordítása (2015)
Díjai
Baumgarten-díj (1935, 1937)