Bővebb ismertető
Részlet:
A BÚZA
Mióta gróf Teleki Pál miniszterelnök megtette ismeretes nyilatkozatát a búza-kérdésről, ez állandó vita tárgya lett a napi- és szaksajtóban. A legtöbben helyesléssel fogadják a miniszterelnök megállapításait, mások azonban nagy óvatosságot ajánlanak, azt hangoztatván, hogy alaposan meg kell fontolni, mielőtt a magyar gazdaságpolitika olyan lépésre határozná el magát, amely végső eredményben egész mezőgazdasági termelésünk struktúrájának megváltoztatására vezetne.
A búzakérdés már korábban felmerült nálunk, csak más formában. Ha válságba került a búzatermelés, helyesebben az értékesítés, a szakemberek és gazdaságpolitikusok törekvése kevésbbé a búza vetésterületének megváltoztatására, mint inkább a magyar búza minőségének és világpiaci versenyképességének megjavítására irányult. Nagyon jellemző erre a búzaválság mélypontján, 1936-ban, az Országos Mezőgazdasági Kamara rendezésében megtartott búzaankét, amelyen a probléma minden rendű-rangú szakembere résztvett, de a napokig folyó tárgyalásokon még csak szóba sem került, hogy esetleg a búzatermelés csökkentésének kérdését is meg kellene vizsgálni. Tagadhatatlan, hogy nálunk sok teendő volt és van még ma is a minőségi búzatermelés terén és szükséges, hogy ezzel foglalkozzunk, ez az út azonban alig vezet a válság leküzdéséhez. Hiszen legjobb esetben is azt érhetjük el vele, hogy a világpiacon a mi búzánkat vásárolják meg elsősorban, de természetesen el kell fogadnunk az ott kialakult árat, még ha a termelési költségeket a legtávolabbról sem fedezi. Ma az a helyzet, hogy a legkitűnőbb minőségi árut is csak súlyos ráfizetéssel lehet a világpiacon értékesíteni, a búzaválságot tehát a minőség bármilyen megjavításával sem küszöbölhetjük ki.