Haditechnika 2007/2. [antikvár]

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább felismertük, hogy a levegőnk, a vizünk, a talajunk és az életünk minősége hatással van az egészségünkre és az életminőségünkre. A különféle környezet-egészségügyi problémáink okai között szerepelnek többek között a hulladékgazdálkodásból származó szennyezések is. Ahogy a társadalom, és benne a honvédség is egyre produktívabbá, gazdagabbá válik, úgy nő a termékek iránti kereslet. Ez - az életciklusuk végén lévő termékek növekvő mennyiségével párosulva - hulladékot, valamint másodlagos bányászati és gyártási hulladékot hoz létre. Számos termék egyre komplexebbé válik, olyan anyagok teljes választékát felhasználva, melyek tovább növelhetik a hulladékokból eredő, az egészségre és a környezetre irányuló kockázatokat. Értelmezésem szerint a honvédség mint az egyik legnagyobb környezetszennyező tárca, úgy tud fenntartható módon alkalmazkodni az üzleti környezet változásaihoz, ha figyelembe veszi a tevékenységében érintett felek (fogyasztók, beszállítók stb.) környezeti és szociális érdekeit, és ennek megfelelően állapítja meg stratégiáját, amely a szokásos témák mellett az előbbiekben felsorolt területekre is átláthatóan ki kell, hogy terjedjen.