Városépítés 1972/1-6. [antikvár]

A várospolitika általános ismérvei A város, mint a társadalmi együttélés magasabbrendű feltételeinek biztosítására hivatott organizmus, legfontosabb hivatása főbb körvonalait illetően kétirányú éspedig: a) a városon belül élő lakosság társadalmi, gazdasági, kommunális, kulturális, szociális és igazgatási szükségleteinek egy magasabb szintű kielégítése; b) mint a környezetében levő kisebb, vagy nagyobb tájnak centruma, a város körül elterülő, városkörzetéhez tartozó települések lakói közép- vagy felsőfokú ellátásának biztosítása. E kettős funkció gyakorlása teszi a várost várossá, a környező táj társadalmi-gazdasági, igazgatási központjává. A városban az alapfokú ellátását biztosító szervek mellett megtalálhatók azok a gazdasági intézmények ipari, építőipari, kommunális, kereskedelmi, közlekedési vállalatok, kulturális és egészségügyi szervezetek, amelyek a városi lakosság igényeinek kielégítésén túl a környezetében levő községek, falvak és más településrészek lakóinak ellátását is szolgálják. Az említett funkciókat a város ,,várospolitika-i tevékenységén keresztül valósítja meg. A várospolitika nem más, mint az ismertetett feltételeket teljesítő város-organizmus rendszeres fejlesztéséről, fenntartásáról, életműködéséről való gondoskodás. A gondoskodás során minden esetben érvényesülnek az adott társadalom egészét, egy-egy ország teljességét érintő társadalmi-gazdasági elhatározások, célkitűzések. Ez a körülmény viszont azt feltételezi, hogy a várospolitika nem új intézmény, valamennyi társadalmi rendben megtalálható, annak mindenkori érdekeit szolgálja. E megállapítás a szocialista várospolitikára is vonatkoztatható, amelynek főbb sajátos jellemzői a következőkben foglalhatók össze: a városfejlesztés és ellátás előirányzatait igyekszik a város és környéke lakosságának demográfiai és szociográfiai vizsgálataira felépítve kialakítani ; céljait tervszerűen, általában nagy távlatokra határozza meg, amely célt több középtávú tervidőszakra bontja; a fejlesztési célok teljesítésének műszaki és közgazdasági feltételeit a népgazdaság egészének keretei között biztosítja. Ez utóbbi ismérvből indokoltnak tartom kiemelni a várospolitika azon sajátosságát, amely a városfejlesztés fizikai, műszaki kereteinek feltételei megteremtését illeti, miután ez a szocialista várospolitika sajátos jellemzője. Az előző társadalmak várospolitikáját ugyanis inkább eseti, vagy egyéb kevésbé komplex körülmények határozzák meg. Példa erre a kereskedelmi-forgalmi útvonalak mentén kialakult városok, vagy a különböző rablótámadások ellen megfelelő védelmet nyújtó domborzat-adta lehetőségek, számos esetben a nagyföldesúrnak, mint korlátlan tulajdonosnak személyi elhatározása s az erre épülő várospolitika. A szocialista várospolitika fizikai-műszaki kereteinek megteremtője minden esetben az adott terület, település földrajzi-, geológiai-, vízrajzi-, demográfiai, közlekedési, a nyersanyagok és természeti kincsek elhelyezkedésével összefüggő természeti adottságok. A várospolitika kereteit e tényezők, valamint azok a körülmények szabják meg, amelyek a város funkcióját, az ország településhálózatában és a környező tájban betöltött vezető szerepét formálják, befolyásolják.