Psychiatria Hungarica 1994/1 [antikvár]

A DEPRESSZIÓ HATÁRTERÜLETEI A MEDICINÁBAN Jól ismert és sajnálatos tény, hogy a depressziók felismerésében és adekvát kezelésében (is) elmaradunk a fejlett országoktól Bár korszerű, reprezentatív epidemiológiai adatok nem állnak rendelkezésünkre, a közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy a depresszió prevalenciája nem kisebb hazánkban, mint más országokban. Ennek alapján joggal tételezhetjük fel, hogy több százezer beteg szenved - kezeletlenül - a depresszió kínjaitól. A fejletlen pszichológiai kultúra, az elégtelen egészségügyi felvilágosítás, a korszerűtlen elmeegészségügy, az előítéletek és a szakismeretek hiánya egyaránt hozzájárul, hogy a típusos, tankönyvi esetek sem kerülnek felismerésre. Érthetően még rosszabb a helyzet a nem típusos, lárváit, testi betegségekkel családi orvoshoz vagy egyéb nem pszichiáter szakorvoshoz forduló depressziós betegek esetén. Jelen tematikus szám szerzői arra tettek kísérletet, hogy a családi és más szakorvosok - belgyógyászok, gyermekgyógyászok, nőgyógyászok, onkológusok számára nyújtott pszichiátriai ismeretekkel megkönnyítsék az affektív zavarok felismerését és terápiáját. Munka és szerzőtársaimmal együtt remélem, hogy a pszichiátria határterületeinek megismerése segítséget nyújt majd számos nem pszichiáter és pszichiáter kolléga munkájához, és így a betegek üdvét szolgálja. Vendégszerkesztőként megköszönöm a Psychiatria Hungarica főszerkesztőjének és szerkesztőbizottságának a bizalmát, a szerzők munkáját és a CIBA-GEIGY-BIOGAL Pharma Kft. támogatását. Arató Mihály dr.