Földrajzi Értesítő 1956/3. [antikvár]

A Központi Gerecse geomorfológiája* LÁNG SÁNDOR 1. Felépítés, szerkezet Központi Gerecsén a hegység két legnagyobb kiterjedésű központi rögsorát értjük. A Ny-i rögsort a Bikoli és a Bajóti patak völgye, valamint a Tolnai és a Tarjáni medence keretezi. A rögök legészakibb, eróziótól lenyesett, főként neocom márgás darabjai közvetlenül a Duna alluviumából, sőt medréből emelkednek ki — így Lábatlan és Piszke—Süttő körül több helyen. D felé a jobban kiemelkedő hegységrögökön nagyobb felületeken kerül elő a jura-, majd a triászkori rétegsor is. Háttérbe szorul a kréta, valamint a kevés eocén üledék. A kisebb rögök E-on : a süttői Haraszt (283 m), a Margithegy (398 m), a Búzás hegy (244 m) és a Berzsek hegy (398 m). Itt gyakori a fedőhegység takarója, így az alacsonyabbak felszínén vagy oldalán pliocénkori folyami kavicstakaró foszlányai találhatók. Hozzájuk csatlakoznak D felé a magasabb és tisztán jura- és triászkori kőzetrétegekből álló hegységrögök, mint a Kecskekő (446 m), a Kis Eménkes (486 m), a Nagy Eménkes (526 m), a Kis Pisznice (525 m) és a Nagy Pisznice (544 m), élénk felszínű feltorlaszolt horsztok. Azután az egészen más jellegű, fennsíkszerű Nagy Gerecse (634 m) következik, a hegység legmagasabb pontja. Peremein mint kisebb-nagyobb rögök szakadoztak le az ugyancsak triászkori mészkőből álló Kis Gerecse (500 m), a Csonkás (415 m), a Bagoly hegy (409 m), a Fehérkő (535 m) kevés juramészkő foszlányai s végül a legr délebbre előrenyúló tardosi Bánya hegy liászmészkő fennsíkja (460 m). Még D-ebbre a Tardosi és a Tarjáni medencéktől közrefogott rögsor már nagyon elkeskenyedik és le is alacsonyodik (Fábiánkő 362 m, Feketekő 343 m). Utóbbi átvezet a délgerecsei Peskőhöz. Ezek a nagyobb kiterjedésű triász-, illetve alárendelten juramészkőből álló röghegységrészletek aránylag jobban is karsztosodtak. Területünk K-i rögsora jóval keskenyebb és alacsonyabb pászta. A Duna közelétől, Nyergesújfalu szélétől húzódik D felé, a Tarjáni és a Bajnai medencék közti alacsony vízválasztóhátságig. Első tagja, a bajóti Öregkő (375 m) triászkori mészkőröge egyszerre merészen emelkedik ki a környező löszfedte oligocénkori homokköves felszínből. D-ebbre, a Domonkos hegy (313 m) kisebb röge után összefüggőbb rögsorban a Hajduugrató, Somberek (409 m), Lukaskő (357 m), Borostyánkő (362 m), sárási Kőhegy (330 m), Szenék hegy (400 m) következnek. Túlnyomórészben dachsteinmészkőből állnak, ahhoz igen kevés jura-, vagy eocénmészkő is csatlakozhat. A rögsor utolsó, jól lealacsonyodó tagjai a Jásti hegy (335 m), a Bősomlyó (340 m) és a Seres hegy * Közlemény az ELTE Földrajzi Intézetéből. 1 Földrajzi Értesítő 265