Univerzum 1974. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: A DREZDAI KÉPTÁR Elsőnek Johann Joachim Winckelmann (1717—1768), a pompeji és herculaneuimi ásatások résztvevője, a klasszikus régészet és a modern művészettörténet megalapozója írt részletesen a drezdai képtár kincseiről és e képtár jelentőségéről. A műkincseket 1748—1754 között tanulmányozta, és Drezdát a művészettörténet szempontjából Észak legjelentősebb városaként minősítette. Leírása és tudományos értékelése felkeltette a fiatal Goethe érdeklődését. Goethe lipcsei diák korában; 1768-ban kereste fel első ízben a képtárat. Erről szóló emlékeit a „Költészet és valóság" c. önéletrajzi munkájában örökítette meg. Így írt: „Türelmetlenül vártam a képtár megnyitásának az idejét. Beléptem e szentélybe, & csodálatom minden elképzelésemet felülmúlta az volt az érzésem, mintha az Isten házába lépnék, amikor a sok ékességet láttam, amelyekhez a templomokban imádkoznak, itt pedig a szent művészet céljait szolgálják." Hosszan 'sorakoztathatnánk azoknak a híres költőknek, művészeknek és tudósoknak nevét és megnyilatkozásait, akik az Elba-parti városba látogatva megcsodálták e képtár értékes anyagát; csak néhányat említünk közülük: Heinrich Kleist, Franz Grillparzer, Christian Andersen, Gerhard Hauptmann, Lev Tolsztoj, Fjodor Dosztojevszkij, Madame de Staël, Stendhal, Balzac, Louis Aragon, Jean Cocteau. A képtárat azonban sokáig elzárták a közönség elől. A XVIII. sz. első feléig csak a választófejedelem családja, az udvar élvezhette, és csak kevés kiválasztott személyiségnek adatott meg, hogy láthassa. Winckelmannak is -sok A Zwinger madártávlatból .