História 1992-1994/1-10. + História plusz [antikvár]

Temesvár, 1989. december December 15. Temesvárott híre terjedt, hogy a Securitale előkészületeket tett Tőkés László kilakoltatására. A késő délutáni órákban gyülekezetének hívei — kb. 200 ember védőgyűrűbe fogták a parókiát. December 16. A parókia őrzőinek száma a nap folyamán tovább gyarapodott. A sötétedés beállta után a belügyi alakulatok rátámadtak a tömegre. Behatoltak a parókiára, majd a templomba. Tőkés Lászlót tettleg bántalmazzák, majd feleségével együtt, külön-külön autóban, a Szilágy megyei Menyőre hurcolták. Ide mintegy száműzetésként, állami ösztönzésre a nagyváradi püspök a tiszteletest áthelyezte. Temesvár különböző pontjain kisebb-nagyobb csoportok gyűltek össze, akik Ceausescu-ellenes jelszavakat kiabáltak. A megyei pártbizottság épülete előtt nagy tömeg gyűlt össze. December 17. A tüntetések Temesvárott tovább folytatódtak. A tüntetők a kora délutáni órákban a megyei tanács épülete elé vonultak. Számuk elérte a 20-30 ezret. Összetépték a Ceausescu képeket, címereket, vörös zászlókat. A rendőri erők és a segítségükre jött tűzoltók tehetetlenek voltak a tömeggel. A Se-curitate és a hadsereg karhatalmi alakulatai körülvették a tüntetőket. A sötétedés előtt belelőttek a tömegbe. Véres összecsapások után a tömeget szétverték. A halottak száma: 258. A Securi-tate egységei a temesvári kórházakból a lövést kapott halottakat ismeretlen helyre szállították. Ceausescu a temesvári események miatt Bukarestben válságstábot hívott össze. Személyes megbízottjaként Emil Bobu látogatást tett Temesvárott, hogy „rendet tegyen". December 18. Ceausescu hivatalos látogatásra Iránba utazott. A reggeli órákban a határállomások olyan utasítást kaptak, hogy a román állampolgárokat ne engedjék ki az országból, a külföldiek beutazását pedig akadályozzák meg. A kora reggeli órákban Temesvárott a Securita-te, a hadsereg és a rendőrség emberei eltüntették az előző napi összecsapás romjait. Igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy a város lakói megnyugodtak. Délután azonban az Opera előtti téren újabb tüntetésre került sor. A tüntetők égő gyertyákkal az előző nap halálos áldozataira emlékeztek. A Securitate és a hadsereg kivezényelt egységei belelőttek a tömegbe. Hajtóvadászatot indítottak a menekülők ellen. Tömeges letartóztatá- Városépítők, államalkotók A modem kori Magyarország mindazon népek alkotása, akik földjét lakták, művelték, kik bányakincseit a felszínre hozták, feldolgozták, kik üzemeit működtették, a gyermekeket betűvetésre, számolásra tanították, hivatalait igazgatták. Magyar, német, szlovák, horvát, szerb, román, kárpátukrán, azaz minden nációhoz, keresztény zsidó, azaz minden valláshoz tartozó népek találhatók ezen államalkotók között. Hazug az az állítás, miszerint a magyar állam csupán „a magyar nemzet produktuma" lett volna; akár 1920 előtt, amikor hatalmas területekre terjedt ki, akár 1920 után, amikor területe harmadára zsugorodott. Temesvár a régi magyar állam dél-keleti csücskében élő város a keletnyugati ipari-kereskedelmi érintkezések egyik jellegzetes települése volt. Német polgárok, magyar parasztok, iparosok, román munkások, szerb állattartók, kereskedők és a térségben megforduló egyéb etnikumok lakták az évszázadok során. Ők emelték középületeit, építették, szerelték modern villamoshálózatát. A tények cáfolják azt az állítást, amelyet a régi magyar nemzeti adminisztráció szívesen emlegetett, hogy ez a „magyar nemzeti géniusz" alkotása lett volna A modern kori Románia mindazon népek terméke, kik bányakincseit a felszínre hozták, feldolgozták, kik üzemeit működtették, a gyermekeket betűvetésre, számolásra tanították, hivatalait igazgatták. Román, magyar, német, szerb nációhoz, ortodox keleti és nyugat-római katolikus, protestáns, zsidó felekezethez tartozó népek találhatók ezen államalkotók között. Hazug az az állítás, miszerint a román állam csupán „a román nemzet produktuma" lett volna; akár 1920 előtt, amikor területe még szerény méretű, akár 1920 után, amikor területe a korábbinak több mint duplájára terjedt. Temesvár az 1920 utáni új román állam nyugati csücskében élő város, amelyik ugyan megszűnt a kelet-nyugati ipari-kereskedelmi érintkezések középpontja lenni, de az új államalakulatnak is fontos ipari, kulturális körzete maradt. Román, német, magyar, szerb származású építőmunkások építették fel a vidéki főiskolai-egyetemi központját, működtették és fejlesztették ipari üzemeit. A tények cáfolják azt az állítást, amelyet a diktatórikus nacionalizmus oly szívesen emlegetett, hogy az 1920 utáni fejlődés „a Kárpátok géniuszának" alkotása lett volna A temesvári forradalom, 1989 decemberében a román forradalom kiindulópontja volt. A diktatórikus rendszer lánca annál a szemnél pattant el, amelyiket a legerősebben koptatta meg az elmúlt néhány évtized: az etnikai és vallási kisebbségek elnyomásának pontján. A magyar Tőkés tiszteletes személyes bátorsága váratlanul repesztette meg a láncot. A diktatúra nem csak a magyarokat, nem csak a nyugati keresztény felekezetekhez tartozókat sújtotta; szinte végérvényesen kipusztulásra ítélte a németeket, kitelepedésre kényszerítette a zsidókat. Sőt az egyedüli államalkotónak mondott román nemzet tagjai — iparosok, földművesek, értelmiségiek — ugyanúgy áldozatai voltak a rendszernek, mint az évszázadoson együttélő és most ellenségnek kikiáltott kisebbségek, mindenek előtt a magyarok A temesvári forradalom és így a december 22-i, dicsőséges román forradalom mindazon népek forradalma és győzelme volt, amelyek a mai román állam átölelte területen éltek és élnek Akkor, 1989-90. fordulóján úgy látszott, hogy a történelmet megélő, elszenvedő romániai népek győzelemre juttatják a szabadságjogokat, a nemzeti-vallási szabadságjogokat állami szinten is Ma, 1991 végén, „Temesvár" szelleme már történelem. Már csak történelem GLATZ FERENC 3