"Gyerekkoromban nem szerettem iskolába járni, pedig bárhová mentem, mindig volt egy könyv a kezemben. Olvastam evés közben, villamoson ülve, de meg séta alatt is.
Nem csoda hát, hogy senki sem értette: ha ez a gyerek ennyire szomjazza a tudást, akkor miért nem kitűnő tanuló? A válasz egyszerű: soha nem az adatok, a képletek vagy az évszámok érdekeltek, hanem a történetek. Nemcsak a regényhősök szövevényes életére voltam kíváncsi, hanem a valódi, hús vér emberekre is. a tanáraimnak ezért állandóan zavarba ejtő kérdéseket tettem fel az uralkodók, feltalálók vagy híres írók magánéletéről, amire ritkán tudtak válaszolni.
Csak az egyetemen tapasztaltam meg, hogy a tanulás élvezetes is lehet, így aztán rögtön öt szakot is elvégeztem: magyart, művészettörténetet, kommunikációt, esztétikát és filmelméletet. Sokan mondták, hogy nincs olyan szakma a világon, ahol szükség lenne ennyi tudásra, de nem volt igazuk. Újságíró lettem, és végre olyan kérdéseket tehetek fel, amik meg senkinek nem jutottak eszébe korábban, és a válaszokat is kiderítem. Az a feladatom, hogy új történeteket keressek, izgalmas emberekkel beszélgessek, és ami a legjobb: rengeteget olvassak!"