A szabadságharc nemzetőrei [antikvár]

Nagy idők tanúi A szabadságharc névtelen hősei alusszák örök álmukat temetőinkben. Szeretnénk bemutatni azokat, akik a hősies napokban fegyverrel a kezükben, tetteikkel bizonyították, hogy ez a föld drága a számukra. írásainkat eddig a Kárpáti Igaz Szó, a Kárpátalja, a Szabolcs Szatmári Szemle, a Kalendárium, a Honismeret közölte. Az 1848—1849-es forradalom vidékünkkel kapcsolatos eseményeinek, a benne résztvevő földijeinknek a kiderítése, emlékezetünkben tartása: múlhatatlan kötelességünk. A történelmi Magyarország egykori négy vármegyéje: Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megye honvéd hőseinek adatait gyűjtöttük össze. Nem szorítkoztunk csak Kárpátaljára, hanem azokat a helységeket is felvettük adataink közé, amelyek ma Magyarország, Románia, Szlovákia területén vannak. Kutatásaink alapjait a megyei levéltár megsárgult iratai, a Bereg, Ugocsa és Ung fennmaradt számai adták. A Máramaros c. lap nem állt rendelkezésünkre. Sajnos a lapok több száma ma már nincs meg. Járjuk a temetőket, keressük a sírokat. Sokszor fáj a szívünk, látva az ápolatlan és gondozatlan sírokat. Tudjuk, adataink hiányosak, néhol csak egy-két mondatot közlünk, de úgy érezzük, közölnünk kell, hogy kutatásainkkal előrelépjünk. Eddig 111 szabadságharcos adatait sikerült felkutatnunk: honvéd (18), őrmester (3), hadnagy (8), főhadnagy (10), százados (43), ezredes (2), őrnagy (10). Találkozunk még katonai főorvossal, lelkésszel, zenekarvezetővel, ítélőbíróval. Hőseink közt: magyarok, ruszinok, zsidók és más nemzetiségűek vannak. Néha a véletlen is segített bennünket. 1992-ben Monokon, a Kossuth Lajos ünnepségeken egy sarkadi nyugdíjastól kaptunk adatokat Füzesséry Gyuláról, aki ott halt meg. Ez évben Sárospatakon bukkantunk rá Pazar József beregszászi diák adataira, aki sárospataki diákként Munkács várának védője volt. Szeretnénk megmenteni mindent, ami e dicső napokat idézi. Hetven éve itt megállt az idő. Nem érdekeltek itt senkit az 1848/49. évek bátor harcosai. Nagy az adósságunk elődeinkkel szemben. Az