Adalékok Tatabánya (művelődés)történetéhez [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Amikor ezek a sorok megjelennek, s lassan beköszönt az 1995. esztendő, az új évet az önálló Városi Levéltár megszületése is hírül adja! Az előzmény mindössze pár év. Szorosan hozzákapcsolódik az új önkormányzat kialakulásához, annak 4 éves tevékenységéhez. Ahhoz a tevékenységhez, amely a tanulás időszakát is jelentve, az érdekek ütköztetésével, vitákkal ugyan, de hozzájárult a város alapvető működéséhez. Miközben értékeket is létrehozott, megőrizve, időnként új formában megtartva a régieket. Nem célom - itt és most - leltárt készíteni, de az értékteremtés folyamatából ez a mostani kiemelkedik. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár keretén belül létrejövő Fióklevéltár már kialakulása időpontjában jelezte, hogy az erőgyűjtést követően az önállóság útját kívánja választani. (Köszönet a szakmai segítségért!) Tatabánya -városként - a történeti időt tekintve fiatalnak mondható, alkotórészei tették azzá, ami; mégis szüksége van egy olyan helyre, ahol az írott okmányokat, leveleket, iratokat összegyűjtik, rendszerezik és hozzáférhetővé teszik. Azaz, az itt élő-és élt-emberek sajátos kultúráját, gondolkodását megmutatják. Azt, hogy a táj és az itt letelepült, sokféle helyről érkező ember milyen kölcsönhatásban szervezte életét, értékeit. Hogyan olvadt össze, megtartva, megőrizve mégis egykori identitását, szokásait. S e hosszú folyamatban miképpen vált (vagy válhat még jobban) közösséggé. A jelen számára - éppen a jövő érdekében - szükséges a múlt ismereteinek gyűjtése, közkinccsé tétele. A gyökerek felkutatása tehát éppen a város közössége érdekében válik mulaszthatatlanul szükségessé. Még akkor is, ha a múzeumi szervezet - kultúránk egy színes világa - a tárgyi emlékek rendszeres megmentése mellett korszakos tevékenységet végzett-és végez-a térség írott dokumentumai terén is. (Milyen nagyszerűek azok a múzeumi közlemények!) A levéltárnak, részben kapcsolódva a munkához, önállóan kell szervezni a továbbiakban tevékenységét, a már említett hozzáférhetőséget nem csak tudományos kiadványokban, egyedi publikációkban, kiállításokon kell bizonyítani, hanem olyan feltételek kialakításában, ahol az egyszerű érdeklődő éppúgy kutathat, éppúgy vizsgálódhat, mint a hivatalos látogató.