Bővebb ismertető
Részlet:"annyi ránkerőszakolt, a mindenkori hatalom által ránkpofozott, a győztesek, a többség terrorjával arcunkra fagyasztott, hivatalosított, elmúlt, eltörött, újra-támasztott, újra elvett, majd visszaadott ünnep után, én nem kérek se bentről, se kintről, se lentről, se föntről senkitől se számomra többé ünnepet. Szívem mellett, tenyérnyi helyén a csöndnek és békességnek titkos csodaként ragyog az egyetlen, az én nemzeti ünnepem, Csíksomlyó pünkösdi búcsúja. Az volt nékem akkor is, amikor lovas "népi milíciánk" csatárláncai terelték más irányba az ide zarándoklókat, amikor a bújdokló idelopózkodás is államilag leltározott merényletnek számított, amikor a szöges drótkerítésnél is abszurdabb, groteszkebb vesztegzárokkal vették körül a keresztgyalázók, s ünnep volt akkor is, amikor némi fellélegzés után, álszabadságot hirdető ideológiák kegyeként csak összegyűlhetett a székely sokaság, de közéjük vegyülni egyet jelentett az önfeljelentéssel, hisz emberszabásúnak tűnp kopók, vizslák, bulldogok, bütyürkék, vérebek, tapsifülesek, dulimanók, kotkovászok, palotapincsik, rapilányoks rapilátok szőtték körénk hálókat valami torzszülött, pókszabású förtelemnek."