Földes Ferenc Gimnázium Évkönyv 2017/2018 [antikvár]

Tisztelt Olvasók!Nemrégiben láttam egy vetélkedőt a televízióban, amiben azt a feladatot adták a versenyzőknek, hogy határozzák meg a 21. század néhány jelentősebb eseményének pontos évszámát. Meglepődtem, milyen kevés helyes válasz született, de bevallom, én sem voltam elégedett a saját tudásommal Környezetemen és magamon is gyakran tapasztalom, felgyorsult világunkban mintha egyre kevésbé lenne igényünk vagy késztetésünk arra, hogy megálljunk, elidőzzünk egy-egy esemény, történés kapcsán, bevésve, elmentve az adott pillanat jelentőségét vagy akár csak az általa keltett érzést. Pedig, ezáltal válhatnak az agyunk vagy lelkünk kincseskamrájában maradandó emlékké, hogy azokat majd az idő múltával megidézhessük. Pörögnek egymás után a napok, újabb és újabb feladatokat, eseményeket, ingereket hoznak, azt érezzük, mintha a kommunikáció felgyorsulásával életünk egy folyamatosan gyorsuló mókuskerékké változna.A tényeket, az információkat nagyon könnyen megtalálhatjuk az interneten, elég néhány kulcsszó beírása a telefonunkba, és máris olvashatjuk az adatok, a leírások sokaságát. Szinte már arra sem fordítunk gondot, hogy ezek pontosságában, megbízhatóságában kételkedjünk. Sőt, az is gyakran előfordul, hogy percekkel később már nem is emlékszünk az olvasottakra, hiszen, ha ismét szükségünk lesz rájuk, akkor később ugyanolyan gyorsan megtalálhatjuk őket. De nem eredményezi-e ez hosszabb távon a gondolkodásunk átalakulását? Nem befolyásolja-e az agyunk működési mechanizmusát? Azt gondolom, biztosan így lesz. Nem szándékozom az információ forradalma ellen kampányolni, de szeretném felhívni a figyelmet egy fontos dologra, ami nem más, mit az egyensúly, az egészséges mérték fontossága. Kell, hogy legyenek maradandó emlékeink, mély ismereteink, alapvető tapasztalataink, tudásunk. Ez az emberi gondolkodás alapja, ez vihet bennünket előre, ennek hiányában kiszolgáltatottá, magányossá válunk.Egy fiatal amerikai írónő, Collen Hoover írta egy helyen: Ha nincs, aki megerősíthet az emlékeidben, egy idő után elveszíted őket." Immár közel két évtizede minden tavasszal eljön az emlékek megerősítésének ideje. Az iskola évkönyve ismét alakot ölt, megtelik emlékekkel, emlékezésekkel. Nem titkolt szándékunk, hogy évek, évtizedek múltával sokaknak okozzon segítséget és megerősítést az emlékeik megidézésében.Az évkönyv egyszerre képviseli az állandóságot és a folytonos változást, a fejlődést. Szerkezetében, formájában már alig változik, de tartalmában, küllemében mindig más. Mint a fa évgyűrűi, amelyek egymásra épülnek, hasonlónak tűnnek, de mégis eltérőek. Magukban hordozzák, elraktározzák az adott év minden jellegzetességét, és általuk válik egyre nagyobbá, terebélyesebbé, tekintélyesebbé és stabilabbá a fa. Ha egy kutató elemzi azokat, kiolvashatja belőlük az egyes évek sajátosságait, a növekedés ütemét, a fejlődést elősegítő és hátráltató külső és belső tényezőket.Ez a kötet is illeszkedik a sorozatba, tartalmaz örömöt, bánatot, rögzít tényeket, megidéz érzéseket, köszönt és megköszön, emlékezik, és a jövőbe mutat, törekszik a teljességre, de megörökít apró részleteket is, összességében mégis kerek egész. A miénk, de szól mindenkihez, aki érdeklődve veszi kézbe.Hagyományosan köszöntjük a tiszteletre méltó életkort elért nyugdíjas kollégáinkat. Liptovszky József tanár urat 90. születésnapján személyesen is felkereshettük. Nagy örömünkre négyen töltik idén 85. születésnapjukat - Körmöczi Lászlóné tanárnő, Dr. Répásy Jánosné tanárnő, Szikora Ferencné tanárnő, Kutasi István tanár úr. Jó egészséget kívánva, nagy szeretettel köszöntjük őket, a 80 éves Gyulay Tamás ta-