Gödi almanach 2008 [antikvár]

BÁTORFI JÓZSEF Előszó Itt a tizenharmadik kötet. Ha ifjú koromban türelmetlenkedtem, édesapám szavai megnyugtattak: „Mindennek megvan a maga ideje!" Életünk véges, de ha idejében és önzetlenül tesszük amit tennünk kell a közösségért - nem éltünk hiába. Ám hogy idejében tehessük, ehhez nemcsak szándék, de szerencse is szükséges. Az 1659-ben alig harmincöt évesen elhunyt, első magyar encik-lopédista Apáczai Csere János felvilágosult tudós ember volt. Az általa szerkesztett 404 oldalas Magyar Enciklopédiában a matematikával, a természettudományokkal 257 oldalon foglalkozik, mégis a szerencséről is van gondolata: „A szerencsének ajándéki, úgy mint a testnek ékes termete, a városok, az országok változnak, romlanak, elenyésznek, az erőfeszítéssel és fáradozássál keresett lelki jóság és tudomány díszei örökké maradandók! Ezeket sem fegyvertől, sem tűztől, sem latroktól, rövid szóval semmitől sem kell féltenünk." Apáczai Csere János magányosan alkotott. A Gödi Almanach (távol áll tőlem, hogy Apáczai Csere János műveivel kívánjam összevetni jelentőségét) köteteinek több mint száz szerzője - közöttük többen az életük alkonyán - szerencsésen tovább tudta és akarta adni ismereteit, emlékeit okulásul az elkövetkező nemzedéknek és a jelennek. Jó okulni, mert a jelenségek ismétlődnek! Az „Ürgedombok" régi lakói, keserű időszakok túlélői tudták ezt. Elég, ha hajnalban és délben egyre több irányból halljuk a kakasku-