Szeged 2017. július [antikvár]

JegyzetBene ZoltánÚjabb vonások a Szeged-portréhoz"Az embernek saját maga a legnagyobb dilemmája" - mondja Zalán Tibor a kolozsvári Helikonban megjelent, Bonczidai Évának adott interjúban, 2017 áprilisában, majd így folytatja: "Én 62 évesen se tudom, hogy ki vagyok, merre kell kutatnom, hogy - ezt a nagyképű kijelentést használom - az önazonosságig hogy lehet eljutni. Nyilván nem lehet. De kell írni, mert az embernek, amíg él, befelé kell haladnia saját magába. Egyre beljebb." Amit Zalán Tibor az egyénről állít, meggyőződésem szerint igaz a közösségre is. A közösség sem képes eljutni soha addig a ponti, amit úgy nevezhetnénk: önazonosság. A közösség sem képes pontosan, szabatosan és minden sallangtól, rárakódástól, zavaró tényezőtől mentesen szemlélni saját létét, következésképpen nem tudja olyannak látni önmagát, amilyen a valóságban. És nem képes erre egy település sem. Egyetlen város sem lehet tisztában azzal, milyen is igazából, mit is ér valójában. Mindazonáltal keresnie kell, kutatnia kell múltbéli és jelenleg értékei után, az alkotóelemei, kézzel fogható és szellemi építőkockái után. Igyekezni kell, hogy fölismerje és földolgozza mindazt, amitől az , ami. Befelé kell haladnia, egyre beljebb - pontosan úgy, ahogyan Zalán Tibor javasolja.