Székelyföld 2010. január-december [antikvár]

Mózes Attila A CAMPUSMA emlékezeteDkapu. Belépés.- Ki itt belépsz, hagyj fel minden előítélettel. Emerencia főnővér vagyok, de ezt már amúgy is kitalálhattad volna. Ez a Déli Kapu, itt kellett belépned. Ez az első borzadály. A többit együtt éljük meg. Te pedig a szeretőm leszel, mert úgy akarom. Aztán ne csodálkozzál, ha távoztodban az Északi Kapun fogsz kilépni a Campusból, amelyik az alapítótól, jóanyámtól a Crépuscule nevet kapta. Ott fogsz kilépni az életemből is. Addig viszont még több csudás dolgot fogunk megélni együtt, vagy szerényebben fogalmazva: sok furcsaságot, ésAzt hitted, e bekezdés után hatalmas női szóáradat következik, de az és olyanná sikeredett, mint a megszegett lélegzet, még három pont sem következett utána, nem megszakadt, hanem. Elvágták. Emerencia főnővér külleméről pedig csak annyit, hogy kísértetiesen hasonlított első feleségedhez, aki nyúlánk, kékesfekete hajú és világítóan kék szemű volt, a nőiesség minden bájával és annyi fiús beütéssel, amennyi már túl soknak tűnt számodra. Időnként. Mert olykor arra az eretnek gondolatra vitt rá, hogy lappangó leszbikus hajlamai vannak. És egy-egy hosszú, végeérhetetlennek, befejezhetetlennek tetsző mondatát éppoly hirtelen, minden előzmény nélkül metszette el, mint ez a nő itt. A hisztérikák tulajdonsága - Ezeket a furcsaságokat itt mindenki természetesnek fogja fel -tette hozzá csöndesen a szóáradatát megszakító, ugyancsak határtalannak tetsző csöndben. Nedves ajkaival puhán szájon csókolt, aztán belédkarolt. Elindultatok.A Campusnak nem volt kerítése, kijelölt határa, azaz határát, vagy inkább kezdetét csak az jelezte, hogy a gyep, a pázsit angolosan összefüggő, wimbledoni volt, már-már kínosan gondozott. Mintha csak az angolos, wimbledoni gondolatodra akarna rácáfolni, Emerencia főnővér minden látszólagos összefüggés nélkül, csak úgy, mintha véletlenül megjegyezte: