Szentendre [antikvár]

"Tudjátok-e, merre van Szentendre?!" Jó száz éve is már annak, hogy e büszke, szónokias kérdéssel vezette be egyik legnépszerűbb regényét a város író-szülötte, Jakov Ignyatovics (1822-1889). S így folytatta: "Ez a kis város a Duna jobb partján fekszik, Buda, Visegrád és Esztergom között. Gyönyörű táj! A városka előtt a 'Kis-Duna', vagyis a Duna egy mellékága. Szemünk előtt termékeny falvakkal teleszórt sziget. Azon túl a 'nagy Duna'. A városka mögött s baloldalán csupa szőlőskert, meg gyönyörű hegyek, melyek a visegrádi erdőkkel szembesülnek. Aztán meg az a szép völgy Szentendre, Pomáz és Buda között, mint valami óriási amfiteátrum, a szomszédságában pedig az ősi, fehér Budavára. Aztán Budával szemben Pest. Gyönyörű táj, gazdagság, jó bor, pompás víz. Akarsz ennél többet?" Budapest közvetlen szomszédságában, a Pilis hegység keleti lankáin, valóban mint valami természetalkotta amfiteátrum karéjában, amelyet a Duna zár le, terül el Szentendre. A megkapó szépségű, festői Dunakanyar kapuja: a történelmi műemlék-városok, Visegrád és Esztergom felé Szentendrén át vezet az út. A hegyoldalra épült város történelmi magvának zárt tömbje a Szentendrei-Duna meredek partrészén várszerű hatást kelt - szabálytalan tereinek, szeszélyesen kanyargó utcáinak, szűk sikátorainak, zegzugos kaptatóinak és lépcsőzeteinek szövevénye viszont mediterrán jelleget ad neki, s dalmát, görög vagy olasz tengermelléki kisvárosok hangulatát kelti s idézi. E kettősséget a Duna partján fekvő város tájéka is hordozza: északnyugaton hatszáz méterig is emelkedő hegyvidék teszi hangsúlyossá a tájat, amely lankásan, teraszosan ereszkedik a part felé. Szemben hosszan, egészen Visegrádig nyúlik el a Szentendrei-sziget. A nyugati oldalon a Kőhegy vulkanikus eredetű, változatos alakzatú sziklaoszlopai magasodnak.