kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
Líra törzsvásárlónak további kedvezmények>
 
 
Ingyenes szállítás 10.000 Ft felett

Jules Verne - Der Kurier des Zaren [antikvár]
 
»Gott strafe die Tataren!« Der Zar war erregt. Mit großen Schritten durchmaß er sein Arbeitskabinett. Nicht ohne Beunruhigung beobachtete ihn der Polizeichef. Er getraute sich nicht, seine Meinung zu sagen. Früher, so dachte er, war eben alles anders. Da gab es keine Amnestie, da ließ man...
1840 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Személyes ajánlatunk Önnek
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
»Gott strafe die Tataren!« Der Zar war erregt. Mit großen Schritten durchmaß er sein Arbeitskabinett. Nicht ohne Beunruhigung beobachtete ihn der Polizeichef. Er getraute sich nicht, seine Meinung zu sagen. Früher, so dachte er, war eben alles anders. Da gab es keine Amnestie, da ließ man keine Milde walten. War einer erst in Sibirien gelandet, dann hatte er ausgespielt. Wie lautete doch der Grundsatz des verstorbenen Justizministers? »Ein Verbannter wird erst gefährlich, wenn man ihn begnadigt.« Und was hatte der General Kissoff heute morgen gesagt, als das Ausmaß der Verschwörung zu erkennen war? »Das haben wir von dieser neuen Mode!« hatte er ausgerufen. »Einmal mußte so ein Ogareff kommen.« Es vergingen einige Minuten, während deren Schweigen bewahrt wurde. Endlich raffte sich der Polizeichef auf, trat zu dem Zaren, der sich inzwischen auf einen Sessel geworfen hatte und dem von der alten Moskowiterstadt zum Neuen Palais hinaufdringenden Lärm zu lauschen schien, räusperte sich und sagte: »Haben Majestät Befehle erteilt, daß diese Invasion schleunigst unterdrückt werde?« »Ja«, sagte der Zar, »das letzte Telegramm, das noch bis Nischnij-Udinsk gelangen konnte, hat die Truppen der Gouvernements Jeniseisk, Irkutsk, Jakutsk sowie die der Provinzen Amur und Baikal alarmiert. In Eilmärschen sind die Grenzkosaken und die Regimenter von Perm und Nischnij-Nowgorod nach dem Ural unterwegs. Leider werden sie einige Wochen benötigen.« »Und der Bruder Ihrer Majestät, der Großfürst, der zur Zeit im Gouvernement Irkutsk eingeschlossen ist, hat er mit Moskau keine Verbindung mehr?« »Nein!« »Aber er weiß doch aus den letzten Telegrammen, welche Maßnahmen von Euer Majestät getroffen worden sind und welche Hilfe er erwarten darf?« »So ist es«, bestätigte der Zar, »aber er weiß nicht, daß Iwan Ogareff nicht nur der Anführer der rebellierenden Tataren, 1 sondern auch der persönliche und blutdürstige Feind des Großfürsten ist. Meinem Bruder hat es Ogareff ja zu verdanken, daß er in Ungnade fiel. Die Ochrana hat die voraussichtlichen Pläne des Verräters ermittelt. Er will nach Irkutsk gelangen, um dem Großfürsten unter falschem Namen seine Dienste anzubieten. Das sagen meine Berichte. Hat er erst sein Vertrauen, sind die aufgewiegelten Tataren und Kirgisen erst in Irkutsk, so wird Ogareff die Stadt und mit ihr meinen Bruder ausliefern. So stehen die Dinge. Das ist es, was der Großfürst wissen muß.« »Nun, Majestät, ein Kurier . . .« »Den brauche ich jetzt!« »Und er wird sich sputen müssen«, fügte der Polizeichef hinzu. »Wenn Euer Majestät mir diesen Scherz zu machen erlauben: der Boden Sibiriens ist zur Zeit recht heiß.« Der Zar reagierte nicht. Er verharrte nachdenklich. Unwillkürlich legte sich seine Hand um den Griff seines kostbar verzierten Degens, hob sich dann nach den Augen und bedeckte sie für eine Weile. Blendete ihn das Licht der Kronleuchter? Suchte er das Dunkel, um in sein Inneres schauen zu können? Nur ein Kurier konnte die von den Aufständischen gekappte Telegraphenleitung ersetzen, und dieser Mann würde 5523 Kilometer in kürzester Frist zurücklegen müssen. »Werde ich einen solchen Mann finden?« fragte sich der Zar. In diesem Augenblick öffnete sich die Tür des kaiserlichen Kabinetts. Der Türsteher meldete den General Kissoff. »Der Kurier . . .?« fragte gespannt der Zar. ». . . ist zur Stelle, Majestät!« rief General Kissoff. »Ist es der richtige Mann?« »Zu Befehl, Majestät!« »Du kennst ihn?« »Jawohl, Majestät. Er ist ein ganzer Kerl, kaltblütig, intelligent, tapfer und zudem gebürtiger Sibirier.« »Wie alt?« »Dreißig Jahre.« »Ist er kräftig und gesund?« »Er vermag Hitze, Kälte, Hunger, Durst, Strapazen jeglicher Art zu ertragen. Wo andere scheitern, arbeitet er mit Erfolg. ¦ Er ist der beste von unseren Leuten.« i »Hat er einen Körper von Eisen und ein Herz von Gold?« | »Zu Befehl, Majestät!« i
Termékadatok
Cím: Der Kurier des Zaren [antikvár]
Szerző: Jules Verne Verne Gyula
Kiadó: Fischer Taschenbuch Verlag GmbH
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 3596100097
Méret: 110 mm x 180 mm
A szerzőről
Jules Verne művei
Jules Gabriel Verne (Nantes, 1828. február 8. – Amiens, 1905. március 24.)

Francia író, egyben a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja. A könyveiben említett száznyolc terv és találmány döntő többségét mára már megvalósították. Kiemelkedő művei között szerepel a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, a Sztrogof Mihály, az Utazás a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, az Utazás a Holdba, a Hódító Robur, A tizenöt éves kapitány és a Kétévi vakáció.

Verne fő műve a Különleges utazások (Les Voyages Extraordinaires) 54 regényből áll. Novellákat, esszéket, illetve drámai és lírai műveket is írt.

Egy fiatal ügyvéd, Pierre Verne első fiaként született. A család ősei Franciaországba települt skótok voltak. Apja önmagához hasonlóan jogi pályára szánta, de Jules nem érdeklődött az ügyvédi pálya iránt, és bár elvégezte a jogot, soha nem praktizált. Szerette a kalandokat, és a „fény városában”, Párizsban szeretett volna élni akkor is, amikor apja megfenyegette, megvonja tőle az anyagi támogatást. Szívesebben foglalkozott a természettudományokkal és ezeknek eredménye volt, hogy írói tehetségét, ezáltal egy egészen új irányt teremtve, a természettudományoknak regényalakban való népszerűsítésére használta.

Eleinte sokat nélkülözött, és mindenféle munkát elvállalt, a maradék idejében pedig színműveket és operaszövegeket is írt, kevés sikerrel. Dumas azonban biztatta, s ez sokat jelentett Verne számára.

Első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely 1862 karácsonyára jelent meg, s ennek révén anyagilag is rendbe jött. Kiadója, Jules-Pierre Hetzel azonnal húsz évre szóló szerződést kötött vele. Egyre-másra megjelent regényei óriási sikert arattak otthon és külföldön egyaránt. Megteremtette az anyagi biztonságot családja számára, s most már nem kellett mással foglalkoznia, csak az írással.

Műveiből közel 200 filmfeldolgozás készült, amelyek között éppúgy találhatóak néhány perces némafilmek, mint százmillió dolláros szuperprodukciók.

Az UNESCO nyilvántartása szerint évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei már 148 nyelven jelentek meg.

Számos művének illusztrációit Édouard Riou francia festő, könyvillusztrátor készítette.
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet