Magyar-olasz nagyszótár 1-2. [antikvár]

A magyar-olasz nagyszótár régi adóssága szótárirodalmunknak. Mióta Kőrösi Sándor munkája az olasz-magyar rész megjelenésével (I-II. köt. Budapest, 1910) csonkán maradt, kiadását ismételten sürgették. Az illetékesek azonban e feladat ellátására, úgy látszik, a fiumei olasz gimnázium három tanára (V. Gelletich, F. Sirola, A. Urbanek) által szerkesztett teljes olasz-magyar, magyar-olasz középszótárt (Fiume, 1914) is elegendőnek tartották. Az első világháború utáni évtizedek sem teremtettek többet a magam egyetemi és középiskolai oktatást szolgáló kissé terjedelmesebb kézi szótárnál (Pécs, 1930, 1934). Mások hasonló vállalkozása, a Király Rudolfé (Budapest, é. u.) és legújabban Herczeg Gyula nagyszótára (Budapest, 1952) az olasz-magyar rész megjelenésével megakadt. Az utóbbinak kisszótára 1958-ban lett teljessé... ...A szótár anyagának kialakításánál nagy figyelmet fordítottunk Eckhardt Sándor magyar-francia nagyszótárára. A nyelvtani tájékoztatásban az ott használt rendszert alkalmaztuk, azzal a változtatással, hogy a főnevek tárgyesetét a többes szám elé tettük, az igék múlt idejének egyes szám első személyű alakját csak rendhagyó képzésük esetén jeleztük, a szak- és hangulati rövidítéseket pedig az idegen szónál a szó elé helyeztük.