Mikszáth Kálmán és kortársai [antikvár]

Praznovszky Mihály Bevezetésképpen Kedves múzeumi kollégáim kértek fel, hogy egy pár szóval nyissam meg ezt a konferenciát. Nem istudományosfelkészültségemre, nem is tiszteletet érdemlő koromra, hanem szép tisztségemre apelláltak: nevezetesen arra, hogy a Mikszáth Kálmán Társaság örökös díszelnöke vagyok. Voltam én 15 éven át rendes elnöke is az 1993-ban létrejött, Nógrád megyei székhelyű társadalmi, azaz civil közösségnek, ám mivel rám untak, elhelyeztek ebben a sine cura állásban, mint Mikszáth aTimpi szamarat. Az én esetemben a sok javadalmazás nem jön létre, csak a sok munka, így alighanem én vagyok a szamár. Ily módón kerültem ide, nézegetem hetek óta a meghívót, a konferencia tervezett előadásait és előadóit, s rá kellett jönnöm, a Mikszáth-filológiában valami nagydolog készülődik itt, amelynekszeretnék részese lenni. Még néhány könnyelmű gondolat erejével is, már csak azért, mert lassan fél évszázada már, hogy nyomon követem a hazai Mikszáth-kutatást, időnként a pályán kívülről beleszólok magam is, olykor megijedve a merészségemtől. Igy aztán feltettem magamnak a kérdést: hogy áll ma a Mikszáth-kutatás? Illetve ezt kérdezhetnék önök is, s ha röviden kell válaszolnom, csak ennyit mondok: jól. Ha kicsit hosszabban, akkor ez a válaszom: nagyon jól. Vajon mire alapozom a derűlátásomat? Egészen biztosan tényekre, még akkor is, ha a ma időhatározót évtizedes időmércével számolom. Kezdetként visszalépek 1997-ig, a születés íso-ik évfordulójáig. Hosszú tapasztalatom, hogy az évfordulós események, dátumok mindig segítenek egy-egy életmű szisztematikus kutatásának fellendítésében. E sorból is kiemelkedő a fenti esztendő. Mindezeken felül a tapasztalatom szerint ugyancsak nagyon nagy a jelentősége az érintett szülőföld aktív szerepvállalásának. Mikszáth esetében már többször bebizonyosodott, hogy a szülőföld, Nógrád vármegye e tekintetben meghatározó szerepet vállal vagy vállalhat. Hiszen maga Mikszáth írta 1910-ben a megyei alispánnak: „Nógrád vagy tesz valamit vagy nem. De ha teszi, nem teszi félig." Ebben az esetben még tovább kell hátrálnunk az időben, hiszen 1987-ből emlékszem az első konferenciára, amely Mikszáthot már nem önmagában vizsgálta, hanem elhelyezte a századforduló magyar novellisztikájában. Az 1987-ben Balassagyarmaton megtartott konferencia előadásai egy esztendő multán megjelentek kötet alakban is Mikszáth és a századvég-századelő'prózája1 címmel. A címből is kiderül a már tágított, de még mindig nem elég széles Mikszáth-horizont, azaz az életmű helye, szerepe, lehetősége a századforduló magyar prózájában. Többen is szóltak Mikszáth regényelméleti gondolatairól, azok forrásairól, kie-