Üveg- és tükörképek a Kárpát-medence népeinél [antikvár]

ÜVEG- ÉS TÜKÖRKÉPEK A KÁRPÁT-MEDENCE NÉPEINÉL Az üveg- és tükörképek a naiv, népies ábrázolóművészet szép darabjai a XVIIL századi Közép-Európa paraszti ízlésvilágát idézik fel. Bár polgári ízlés- törekvéseket tükröznek, szorosan kapcsolódtak a vallási élethez és szokásokhoz. A BAROKK-KORI SZENTKULTUSZ KIALAKULÁSA Közép-Európa a pogány törökök felett aratott végső győzelmét Mária segítő közbenjárásának tulajdonította. A törökök uralma alól felszabadult területeken a katolicizmus az újkor legnagyobb missziós tevékenységét indí- totta el, hogy a protestantizmus és ortodoxia híveit Rómához visszatérítse. Az ellenreformáció a barokk életszemlélet egészét mozgósította, kiterjesztette a kegyességet a hétköznapokra és az otthonokra, a munkaalkalmakra és a mun- kahelyekre, a legendák és szent-tört énetek eredetének helyeire. Az ünnepeket pompázatosan és fényűzően rendezte meg, amelyekben az emberek egy hatal- mas felvonulás és jelenet résztvevőivé válhattak. A szentkultuszban résztvevő- ket vallásos érzületükben megerősítették a különböző szakrális tárgyak, ame- lyeket emlékként vittek magukkal. Az iskolázás és írásbeliség elterjedését közvetlenül megelőző évtizedekben az alsóbb néposztályok körében nagy ke- letje volt a kisebb és nagyobb szentképeknek, metszeteknek és az olcsó képes szent könyveknek, füzeteknek. Ez kedvezett a manufakturális viszonyok kö- zött dolgozó képfestőknek, képkészítőknek, különösen a nagy szériákban készíthető műfajok mestereinek, a rézmetszőknek és az üvegképfestőknek, akik Augsburgban a XVIII. század második felére már egész Európába exportál- ták naiv, népies szentképeiket s közöttük az üvegképeket. A barokk és rokokó provinciális megfogalmazású szentképei a közép-európai kegyhelyek és kalen- dáriumok kedvelt szentjeit ábrázolták. A Kárpát-medencében az etnikai, vallási tagozódásnak megfelelően a „népi kegyesség" többféle forrásból táplálkozik; sajátos helyi kultuszok, újabb csoda-tételek épültek rá a törököket megelőző idő szentkultuszára. A térség nyugati részében az osztrák és bajor szentkultusz maradandó nyomokat ha- gyott, a Szeged környéki és észak-magyarországi katolikusság körében egy sa- játos, magyar identitással megerősített szentkultusz rajzolódott ki, és hasonló- an sajátos arculata volt a legkeletibb magyar katolikus vidék vallásosságának is, amely Csíksomlyó hatását őrizte. A görögkatolikus szertartású közösségekben a keleti egyház szentkultusza élt tovább, a Pócsi és Kolozsvári kegyképek je- lentik ennek sajátosságát: ruszinok, románok, magyarok Mária kultuszának középpontjában álltak e kegyképek, illetve kegykép másolatok.