Irodalom és társadalom [antikvár]

Részlet:"Már az első világháború idején feltűnik, hogy az otthon tartózkodók, a hadifoglyok, sőt a frontok csendesebb szakaszain levők közt valóságos olvasási láz tört ki. Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk ma is. Békeidőkben az átlagolvasó inkább a vékonyabb könyvek olvasásába mert csak belevágni - vaskos kötetek unalmat jelentettek számára, - mostanában viszont mindegy, hogy füzetes regényhez, vagy négy-öt kötetes regényciklushoz jut; a lényeges, hogy figyelmét a napi gondoktól, eseményektől elvonja. Azért kell a betű, hogy elfelejtse kétségbeejtő anyagi helyzetét, szürke életét és ne legyen ideje bizonytalan jövőjére gondolni. Az olvasmányokban keresi mindazt, amit az életben elérni nem tudott: sikert, győzelmet, szerelmet, nyugodt exisztenciát, kellemes és ránézve nem veszélyes izgalmakat. Mindezeken túl a lényeg: a felejtés. Ezért olvas a nagy tömeg válogatás nélkül mindent, ami a kezébe kerül.Mindez időszerűvé teszi, hogy a "divattá" vált olvasás társadalmi vonatkozásait vizsgálat tárgyává tegyük. Nem az említett olvasótömeg az, amelynek ez a tanulmány készült, legfeljebb közvetve lehet hatni rájuk azokon át, akik tudják, vagy tudni akarják, hogy mit és hogyan olvassanak. Szerencsére még ma is van egy olyan olvasóréteg, amelyik az olvasással nem felejteni, menekülni, elálmosodni akar, hanem ellenkezőleg, azért olvas, hogy "ébren" maradjon, megismerje a könyveken át is azt a száz álarccal elfödött valóságot, mely mögött egyetlen arc rejtőzik: a társadalom rendje és harca. A könyveket felhasználja, hogy levonhassa - mindent figyelembe véve - az időszerű, alkalmazható tanulságot, hogy a társadalmon át formálja a maga egyéni életét. Nem ringatja magát a tömegolvasó hiú ábrándvilágába, aki azért olvas grófi és vezérigazgatói szerelmekről, mert azt hiszi, hogy a maga kis szürke életét is hasonló "szerencse" fogja felemelni, megváltani. Tisztában van a hazugságokkal, illuziókkal és teljesen tisztázni akarja a valóságot és a lehetőségeket."