Antinous [antikvár]

Részlet:"Már egy óra óta jártam föl és alá a parkban. Fölmentem az egyik kilátótoronyba és lenéztem az országut felé. Nem jött senki. A terraszokon kószáltam, a tavak a tavak körül, és leültem a lugasok egyikében, a szökőkutak mellett. Nem jött senki. A földön, amerre csak mentem, szép fényes vadgesztenyék feküdtek, amelyek akkor hullottak le a fákról. Lehajoltam, kiválasztottam a legnagyobbakat és legfényesebbeket, feldobáltam őket a levegőbe és megint elkaptam. Végre beleuntam ebbe is, szétdobáltam valamennyit a fűbe és tovább mentem, egészen a park végéig, a beomlott kis görög templomig és leültem a romok közé.Lenn a faluban Sant Andrea kis templomában most harangoztak be a liturgiára.Nem jött senki.A legmagasabb terraszra mentem most és ott leültem a szökőkút kávájára, ahol a nagy callék voltak. Unalmamban és türelmetlenségemben letéptem belőlük egy csomót és eleresztettem a szökőkút vizén...Óh milyen fáradt és türelmetlen voltam!Az egyik kertiszéken most megtaláltam a könyvemet, melyet az imént otthagytam. az imént- vagy két órája. Most fölvettem és olvasi kezdtem."