Pesti gyerekek [antikvár]

Részlet a könyvből: Lassan és lomhán, mint az álomszuszék gyermek, ébredni kezdett a pesti ház. Először is a földszintről hallatszott némi nesz: a házmester papucsa csoszogott végig az udvaron. Azután a konyhaajtók zárjában fordult meg a kulcs és fésületlen cselédleányok üdvözölték egymást álmosan, ásitozva. A házmester kinyitotta a kaput s az utcáról egyszerre betolakodott a lárma, mintha egész éjjel türelmetlenül várta volna a kapunyitást. A pesti utca már hajnalban is hangos. Az első villamosok zakatolva járnak a sineken, a tejeskocsi kerekén nincsen gummi s a gránitkockákon valóságos dübörgést visz véghez. A szemetesek is lármáznak s a koránkelők szinte gyönyörködnek a hangjukban. A milimári, a pék, a henteslegény és a sarki fűszeres boltiszolgája uralják ilyenkor az utcát. A hangjuk felhangzik az emeletekre, megrezegteti az ablakokat s azok, akiknek van még egy alvásra szánt órájuk - dörmögve, mérgesen fordulnak a másik oldalukra. A házmester kinyitja a kaput s erre megindul a búcsújárás. A pék fürge léptekkel fut fel a hátsó lépcsőn és valósággal végigszáguld a gangokon. A cselédleányokkal nem enyeleg; leadja a süteményt és lohol tovább. A milimári lassan jár, mint a tehervonat. Mind a két kezében nagy tejes kanna, a hátán batyu ; szinte alig győzi cipelni. A fehér kötényes mészárosnak azonban uri tempói vannak.