A késő reneszánsz retorikus próza történetéből [antikvár]

Részlet:"A késő reneszánsz retorikus próza történetéből(Geleji Katona István)Az Arisztotelészre és Quintilianusra támaszkodó retorikai hagyomány a szónoklat három fő fajtáját különböztette meg: a törvényszékit (genus iudiciale"), a vitatkozót (genus deliberativum) és az ünnepélyest (genus demonstrativum). Erasmus kezdeményezései nyomán, Philipp Melanchton, "akinél - Benczédi Székely István megilletődött szavai szerint - bölcsebbet nem lát a nap az ő felkelésében és elnyugovásában mind a széles földön", megtoldotta egy negyedikkel, az oktatóval (genus didacticum) és ezzel az ókori klasszikusok stilisztikai-retorikai tanulmányozásához, a keresztény humanizmus szellemében, hozzákapcsolta a zsoltárok és az ótestamentumi próféták sajátos, komor fenségű kifejezésmódjának, stílusának elemzését. igen jelentős változás ez: nem csupán azért, mert a görög és latin mellé harmadikként csatlakozik a héber nyelv, de azért is, mert elméleti igazolást nyer az az irodalmi ízlésváltozás, mely a reformáció megindulásával, a Biblia szélesebb körű megismerésével kezdetét vette. Tudatosított azt is, hogy az eredendően humanista műveltségű reformátor-írók viszonya az antikvitáshoz megváltozott, hogy a klasszikus auktorokat és az ókor egész műveltségi anyagát másként értelmezik, mint reneszánsz-humanista elődeik."