A munkásügy irodalmunkban [antikvár]

Geréb László tanulmányai irodalom- és társadalomtörténeti szempontból egyaránt jelentős problémákat tárgyalnak. Az első tanulmány munkásvonatkozású irodalmunk összefoglalását adja 1832-től kezdve B! ekkor jelent meg az első magyar híradás az utópista szocializmusról - 1872-ig: amikor az Általános Munkásegylet feloszlatásával, vezetőinek letartóztatásával véget ért a kiegyezés utáni hazai munkásszervezkedés első korszaka. A tanulmány foglalkozik munkásmozgalmunk előzményeivel, a magyar munkások külföldi, kivált párizsi, londoni csoportosulásaival, s az utópista szocializmus eszméinek terjedésével; elemzi Táncsics Mihály útját és helyét a korabeli eszmeáramlatok sodrában; foglalkozik Jókai Mór politikai és eszmei állásfoglalásának fejlődésével, Madách Tragédiájának szellemi gyökereivel; ismerteti a munkásosztállyal foglalkozó első szépprózai és verses megnyilatkozásokat, a polgári publicisztikát, majd a munkás hírlapírás kezdeteit; látjuk, hogyan jelenik meg irodalmunkban, sajtónkban a dolgozó nő, a vándorlegény, az iparos-inas, a cseléd, a mezőgazdasági szegénység. Gazdag anyag szól a Párizsi Kommünről, melyre azonnal reagáltak forradalmi radikális közíróink. A második dolgozat a huszonnyolcéves korában, költői kibontakozásának teljessége előtt elhunyt Darmay Viktor politikai költészetével foglalkozik. A további két tanulmány a XX. század elejére vezet. Az 1905. évi orosz forradalom magyar irodalmi visszhangját ismerteti: áttekintő képet ad arról, hogy miképpen látta publicisztikánk és költészetünk az orosz és a magyar sorskérdések korabeli kapcsolatát.