A világ csak hangulat I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:A fehérre meszelt hatalmas szobában, amely olyan volt, mint valami várterem, unottan égett a tűz a kandallóban. Az ernyedt hamu közül fáradtan kúszott elő egy-egy láng, de nem tudott erőre kapni. A nyitott ablakon át kamaszos vídámsággal rohant be a szobába a márciusi szél. Erre a lusta tűz fellobbant és ha most valaki újabb fadarabot tesz rá, vídáman égni kezd. De ehhez elhatározás, cselekvés és akarat kellett volna: szólni a szolgálónak, vagy esetleg kimenni a másik szobába...Idáig azonban még gondolatban sem jutott el. Csak azt érezte, hogy nem heverhet tovább a pamlagon, legalább az ablakot kell betennie. Lassan, mintha fájdalmat okozna minden mozdulat, felkelt és a szűk, ölnyi mély falba vágott ablak elé állt. Nézte az ismerős erdőt anélkül, hogy közel engedett volna magához valamit a tájból, amelyhez hozzátartozott. A legénykedő, dühös szél újra besüvöltött, erre gyorsan becsukta az ablakot. Szeretett volna visszafeküdni, de a díványról már az a kis meleg is elszállt, amelyet a testével hozott oda. Járkálni kezdett a szobában, a vére mozgásba jött és lassan a gondolatai is elindultak...