A világirodalom története I. [antikvár]

Világirodalom: a szót Goethének tulajdonítják és nem sokkal régibb száz évesnél. A fogalomnak és még inkább az alája tartozó tényeknek tudattalan létezése és együvétartozása azonban olyan régi, mint maga az irodalom, a nemzetek érintkezése, a nemzeteknél nagyobb közösségek megérzése. A hősi mondák, mesemotívumok, vallásos mithoszok vándorlása, a föld ellentétes pontjain való egyidejű fölbukkanása ma már annyira elfogadott tény, hogy egy külön tudomány, az összehasonlító folklore foglalkozik ezekkel a problémákkal. Az írástudók jelekkel, betűkben megörökített irodalma sem korlátozódott, már a legrégibb időkben sem, csupán egy nemzet kereteire. A latin irodalom, a római birodalom legtávolabbi részeiből is kapva irókat és a műveket az akkori művelt világ minden provinciájába, a barbárok-lakta határokig terjesztve: univerzális jelleggel bírt és urbi et orbi szólott. A bibliai szent könyvek irodalmára is, elmenvén, minden nemzeteket tanították Krisztus követői: Szent Ágoston már a kereszténységnek írt, tehát az akkori "világ" számára egyetemes világirodalmat csinált...