Bővebb ismertető
1817. március 2-án, kétszáz évvel ezelőtt született Arany János. A 2017-es esztendőt az országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-emlékévnek nyilvánította.
Születésének bicentenáriuma alkalmából jelent meg a Kreatív Könyvkiadó gondozásában ez a 15 balladát tartalmazó kötet. A történelmi témájú és a lélektani balladák egész életművét végigkísérik, az 1840-es évek végétől az 1870-es évek végéig. Kronológiai sorrendben olvashatók ebben a kötetben a nagykőrösi évek és az Őszikék balladái: Szőke Panni, A varró leányok, A hamis tanú, Ágnes asszony, V. László, Mátyás anyja, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Pázmán lovag, Tengeri-hántás, Az ünneprontók, Éjféli párbaj, Híd-avatás, Vörös Rébék, Tetemre hívás. "A műballada legnagyobb mesterei a világirodalomban Goethe és Arany. Mind a kettő érezte a ballada népies jellegét és zeneiségét.
A balladában, úgymond Goethe, van valami titokzatosság, amely az előadásmódban rejlik. E felfogást Arany balladái is megvalósítják.""(Riedl Frigyes)"Ha szabad volna merész kifejezést használni, Aranyt a ballada Shakespeare-jének nevezhetnők. Kevés versszakban egész tragédiát tár elénk, s nagy erővel rajzolja a szenvedély démonizmusát, monomániáját, a lelkiismeret furdalásai között szenvedő lélek látomásait."(Gyulai Pál)
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.