Kármán József és Berzsenyi Dániel [antikvár]

Irodalmunk homályos alakjai sorában Kármán József a leghomályosabbak egyike: sem életviszonyait nem ismerjük eléggé, sem emberi és írói jelleméről nincsen világos képünk, sem irodalmi munkásságát nem tudjuk kellően méltatni, mert máig is kétséges, hogy mit írt és mennyiben tekinthető minden egyes, neki tulajdonítható műve eredetinek. Innen a kutatók eltérő, részben ellentétes véleménye a fiatalon elhunyt, kétségtelenül nagy műveltségű és nagy tehetségű Kármánról, a kit némelyek korszakos lángésznek, mások a középszerűség színvonalán túl nem emelkedő hírlapírónak tekintenek, bizonyára mind a két fél egyoldalú túlzással. Kisértsük meg emberi és írói jellemének rajzát, szigorúan a rendelkezésünkre álló, teljesen biztos anyag, a források alapján. Atyja, kit csak két hónappal élt túl, bizonyára nagy befolyással volt fia irányára. Idősb Kármán József, Kármán András tanár fia, 1738 szept. 29-én született Losonczon. Debreczenben és Bázelben tanult, mire 1762-ben losonczi prédikátor lett, 1788-ban esperes, 1791-ben egyházkerületi főjegyző, 1794-ben püspök, de már a következő évben, április 5-én meghalt. Nagyrabecsült, érdemes férfiú volt, a ki szerény irodalmi munkásságot is fejtett ki: német ájtatos könyveket dolgozott át magyarra ; de Inkább egyházának beléletében fejtett ki nagy buzgalmat, főleg az 1791-iki budai zsinaton, melynek kánonjait egy küldöttség mutatta be Bécsben II. Leopold királynak, a ki ez alkalommal, Teleki József és Ráday Pál grófok meleg ajánlatára, a lelkes ev. ref. prédikátoroknak a magyar nemességet adományozta.