Bővebb ismertető
Látnivaló, a ciklusok verseit nem a közös téma, inkább valami benső rezonancia fűzi össze. De miért szimfóniák?
-Sok időt tölthettem Weöres Sándor társaságában... Tiszteletadás részemről, hogy követve példáját legújabb s régebbi verseimet, egymásra zenei és atmoszferikus módon utaló darabjaimat, dallamok, fő- és melléktémák eleven folyamatában magam is szimfónia cím alá rendezem.
Tehát szimfóniák! De miért éppen kilenc? Van Beethovenre, illetve Thomas Mann regényére utaló vers is könyvedben...
-A kilencedik szimfónia fogalom annak is ismerős, aki soha nem hallotta még Beethoven zenéjét. Szimfóniái mindenképpen sugallnak valami lelki emelkedettséget, izgalmat, éltető feszültséget. De nem Beethovenre gondoltam a kötet címválasztásánál, hanem arra: kilencedik évtizedem közepén járok. Egyébként a Szűz Mária-tisztelet is kilencedet emleget, kilenc nap kegyelmi idejét jelenti. Anton Bruckner is kilenc szimfóniát írt, az utolsót be sem fejezte egészen, korábbi Te Deuma került a darabba kiegészítésként. Mahler is kilenc szimfóniát írt meg, a tizedik gyönyörű töredékként él. Nálam, a játék kedvéért finálé a kötetben a tíz, tízmondatos lírai esszédarabocska a tizedik szimfónia helyett.
1935. december 6-án született Vésén, Somogyban. Író, költő. Egyetemre nem vették föl, így 1955-ben postai tisztviselő lett Marcaliban. 1955-ben verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe került. 1959 és 1963 között elvégezte a pécsi tanárképző főiskola magyar–történelem szakát, 1970 és 1973 között a budapesti ELTE könyvtáros szakát. Pécsen él.
Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban. Későn, 1972-ben jelent meg első önálló verseskötete, a Fák felvonulása. Második önálló kötetére, az Emlékek választására (1978) is sokáig kellett várnia. A Tárgyak ideje (1981) óta azonban kötetei folyamatosan jelennek meg. Hetvenedik születésnapjára (2005) összegyűjtött verseit Platón benéz az ablakon. Versek 1954–2004 címmel adta közre a Magvető. Azóta jelentkezett újabb költeményekkel, 2007-ben publikálta ezeket a Hangyák vonulnak című kötetében.
Díjai
Radnóti-díj (1973), József Attila-díj (1982), Janus Pannonius-díj (1983), Az Év Könyve Díj (1986), Graves-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1990), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1991), MSZOSZ-díj (1991), Kortárs-díj, Weöres Sándor-díj (1993), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995), Pro civitate Pécs (1995), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1997), Kossuth-díj (2004), Artisjus Irodalmi Díj (2008), Pécs Város Díszpolgára (2008)
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.) magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő.
Kormos István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.
Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.
Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ezidőben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.
1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.
2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.