Bővebb ismertető
A költő, kinek életműve ma már nemcsak annak az osztálynak kincse, amelyből való és amelynek szószólója volt, hanem mindenkié, aki magyarul beszél, - ezeken a lapokon lírájának, egész költői magatartásának „ars poetiea"-ját adja. Különös költészettan ez, de József Attila is különös költő volt: bonyolult és egyszerű, tudatos és ösztönös, mindenkihez s csak önmagához, vagy csak kevesekhez szóló egyszerre. Lirája, akárcsak élete, félelmetesen változatos, akár a föld, amelyhez úgy ragaszkodott, hogy megölte magát, amikor szegény, bomlott elméje más törvényeket kezdett diktálni, - olyanokat, amelyek túlnőttek e földi renden... Ha élt valaha konstruktív, építő költő, József Attila az. Képtelen volt elviselni a szellemi tisztátalanságot, a tisztázatlan álláspontokat, fogalmakat: e munka, amelyet most vesz kezébe az olvasó, azt a nagytakarítást írja le, amit a költő a saját műhelyében végzett, hogy alkotó munkájának alapfogalmait önmaga előtt is, - de a világ számára is tisztázza...