kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Ágai Ágnes - Kortárs 1969. február [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/858/3112858.jpg "Ágai Ágnes - Kortárs 1969. február [antikvár]")
Kortárs 1969. február [antikvár]
Ágai Ágnes, Alföldy Jenő, Almási Miklós, Bartók János, Demény Ottó, Devecseri Gábor, Dobai Péter, Dobozy Imre, Fábián Gyula, Fehér Ferenc, Féja Géza, Földes Anna, Gyergyai Albert, Hallama Erzsébet, Horgas Béla, Jávor Ottó, Joó Ferenc, Kányádi Sándor, Koltai Tamás, Kőszeg Ferenc, Lányi Sarolta, Lengyel Balázs, Marton István, Módos Péter, Moldova György, Nádass József, Ordas Iván, Pardi Anna, Ratkó József, Sipos János, Sós Endre, Szabó B. István, Szabolcsi Gábor, Szalay Károly, Székelyhidi Ágoston, Takáts Gyula, Várkonyi Anikó, Vidor Miklós
Antikvár
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
950 Ft
Személyes ajánlatunk Önnek
Nem semmi [antikvár]
Tóth Szabolcs
![Tóth Szabolcs - Nem semmi [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/861/2934861_1.jpg "Tóth Szabolcs - Nem semmi [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2940 Ft
Les pecheurs de coquillages [antikvár]
Rosamunde Pilcher
![Rosamunde Pilcher - Les pecheurs de coquillages [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/889/3804889_1.jpg "Rosamunde Pilcher - Les pecheurs de coquillages [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
3440 Ft
Kis Ujság 1917. január 3. [antikvár]
![Kis Ujság 1917. január 3. [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/200/3804200_1.jpg "Kis Ujság 1917. január 3. [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
4980 Ft
La Maison Abandonnée [antikvár]
Rosamunde Pilcher
![Rosamunde Pilcher - La Maison Abandonnée [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/924/3799924_1.jpg "Rosamunde Pilcher - La Maison Abandonnée [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2880 Ft
Az Európai Unió és a vasutak [antikvár]
Lovas József, Neuschl Szilárd, Sztrányayné dr. Kohánka Csilla
![Lovas József - Az Európai Unió és a vasutak [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/453/3796453_1.jpg "Lovas József - Az Európai Unió és a vasutak [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
5480 Ft
Német teszt kézikönyv megoldási kulcsokkal közép- és felsőfokon [antikvár]
Lőrincz Zsolt
![Lőrincz Zsolt - Német teszt kézikönyv megoldási kulcsokkal közép- és felsőfokon [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/731/3793731_1.jpg "Lőrincz Zsolt - Német teszt kézikönyv megoldási kulcsokkal közép- és felsőfokon [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2480 Ft
Programozzunk C nyelven! [antikvár]
Benkő László, Benkő Tiborné, Tóth Bertalan
![Benkő László - Programozzunk C nyelven! [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/237/3789237_1.jpg "Benkő László - Programozzunk C nyelven! [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2480 Ft
Das goldene Buch von Madrid und Toledo [antikvár]
![Das goldene Buch von Madrid und Toledo [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/312/2572312_1.jpg "Das goldene Buch von Madrid und Toledo [antikvár]")
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2980 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Kortárs 1969. február [antikvár]
Szerző:
Ágai Ágnes
,
Alföldy Jenő
,
Almási Miklós
,
Bartók János
,
Demény Ottó
,
Devecseri Gábor
,
Dobai Péter
,
Dobozy Imre
,
Fábián Gyula
,
Fehér Ferenc
,
Féja Géza
,
Földes Anna
,
Gyergyai Albert
,
Hallama Erzsébet
,
Horgas Béla
,
Jávor Ottó
,
Joó Ferenc
,
Kányádi Sándor
,
Koltai Tamás
,
Kőszeg Ferenc
,
Lányi Sarolta
,
Lengyel Balázs
,
Marton István
,
Módos Péter
,
Moldova György
,
Nádass József
,
Ordas Iván
,
Pardi Anna
,
Ratkó József
,
Sipos János
,
Sós Endre
,
Szabó B. István
,
Szabolcsi Gábor
,
Szalay Károly
,
Székelyhidi Ágoston
,
Takáts Gyula
,
Várkonyi Anikó
Vidor Miklós
Kiadó: Magyar Írók Szövetsége
Kötés: Fűzött papírkötés
Méret: 170 mm x 240 mm
Esztéta-filozófus, az MTA tagja.
A filozófia és a szociológia határterületein végzett kutatásai mellett több évtizede foglalkozik az ezredforduló gazdaságfejlődésével.
E témában jelentek meg a Léghajó Manhattan felett (1992) és a Napóra a Times Square-en (1995) című könyvei.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:Hová tűnt az a rengeteg pénz? - Válságkönyv (2009)
A filozófia és a szociológia határterületein végzett kutatásai mellett több évtizede foglalkozik az ezredforduló gazdaságfejlődésével.
E témában jelentek meg a Léghajó Manhattan felett (1992) és a Napóra a Times Square-en (1995) című könyvei.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:Hová tűnt az a rengeteg pénz? - Válságkönyv (2009)
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”
A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............