Kultúra és nevelés [antikvár]

Eötvös József költőnek, írónak készült, de hamarosan bekapcsolódott a politikai életbe; beszédei, cikkei és legjobb irodalmi alkotásai bölcselkedő hajlamot mutatnak, sokoldalú műveltsége, nagy államelméleti tanulmánya a kor jelentős gondolkodói közé emelte; pályája utolsó szakaszában pedig kultuszminiszteri posztján a közélet gondjaiban őrlődő aktív politikusként teremtette meg közművelődésünk és iskolarendszerünk alapjait. Tevékenységének mindhárom ágát: a művészit, az elméletit és a politikait egységesen hatja át a meggyőződés, hogy az eszmék és az eszméket közvetítő kultúra döntően hat az egyén és a társadalom életére. "Ha van valami, amit korunk kiváló jellemének tekinthetünk: ez azon befolyás, melyet napjainkban szellemi tényezők, valamint az egyesnek, úgy az egész nemzetnek állására gyakorolnak" - írta 1870-ben. A "szellemi tényezők" a polgári fejlődés hajtóerői, meghatározó szerepük van az anyagi jólét megteremtésében, megszabják az oktatás tartalmát és a nevelés morális irányát. Eötvös e társadalmi hivatástudat jegyében lett a kulturális eszmények elkötelezett harcosa; a 19. század válságos, új dilemmákat felvető évtizedeiben szóban, írásban és tettben vitte tovább a 18. század örökségét. Korának meghatározó adottságait az eszmék és a valóság, a tervek és a lehetőségek konfliktusaiban élte át, vitákban és harcokban - ezt mutatják a kötetünkben szereplő írások, melyek műfajuk szerint is a művelődésügy közvetlen szolgálatára készültek. Irodalmi tanulmányai a társadalmi hasznosság jegyeit hangsúlyozzák az egyes művekben és az alkotói hivatástudatban; beszédei, cikkei, hivatalos iratai a vallásszabadság, az oktatás és nevelés ügyében folytatott harc gyakorlati teendőit állítják elénk, kulturális munkásságának küzdelmes útját. Sikerek és kudarcok közepette töretlen maradt benne a hit és a bizalom, hogy a szellemi emelkedéséért végzett munka meghozza majd eredményeit az egyén, a nemzet és az emberiség javára.