Bővebb ismertető
Farkas Árpád
Gyertyák Erdélyben
Mikes Kelemen hazatért nénjének megkésett válaszlevele Rodostóba
Hazulról írok, jó öcsém; többszáz éve csük várom: forduina föl a postai főcenzor, s kélne szavaimnak szárnya. Főzöm hatalmas kondérban ^yüvé őket a zubogó idővel, fölgyújtott éveik, vert fon-adalmak vasfű-, gyilokfű illata szállong; a Nagy Födő alól ki-Jrifut, varas tőle a plattén. Nem írtam néked, jó öcsém, fazekam nem hagyhattam, de most, hogy újólag lep{>eg a Nagy Födő, s nemcsak a gőz száll: futnak alóla a népek ínukszakadtan ezüstös vályúra, fútt-^any ólba, surrannak, zúdulnák Üj Rodostóba, esengek: üsd fel nékik ama likas sátrat, s a halat, mit küldtem — századok óta rothad —, közöttük osztd szét.
Kapja meg mindük magányos böjtjét. Mi pedig maradunk. Glória nékünk a Kárpátok messzire parázsló félholdkoronája —: Abrudtól, Zágontól Ungvárig pirkan az ég alján körbe a gyertyák lángja. Gyertya a holtakért, gyertya az élőkért, oskoláinkért milljomnyi gyertya sugara süti át széncinke-szívünk, repdes az égre —: a Marmora-tenger partjáig pisloghat fénye. Gyertyával iskolát? Had helyett? e néma nép mit akarhat? Nem a szél lengeti, ordashorda lehelete szegi, izzít e katlan alatt. Fénylünk, öcsém, itt csúnyán, s gyei'tyaviaszban járunk lassacskán térdig. Sebaj, hatalmas nyár van, érik a búza; viaszérésben még. de érik!