Napút 2009. augusztus [antikvár]

Részlet: Előtér A varázsló halála A 90 éve elhunyt Csáth Gézára emlékezünk „Oh, de borzasztó ez az elhagyatottság. Az utolsó kutya boldogabb nálam. Irigylem a fákat, az állatokat, a felhőket, mind élik a magok biológiai vagy fizikai életöket, csak nekem kell beszüntetnem mindent. Talán ölnöm kell!" A haláltusáját vívó, iszonyatos kínok közt szenvedő Csáth jegyezte fel ezeket a sorokat, néhány hónappal halála előtt. És szinte az előzőek folytatásaként írta a következőket a bajai elmegyógyintézetben: „Itt vagy gyilkolni, vagy megbolondulni kell a degenerált egyénnek. Én nem tudtam gyilkolni - tehát meg fogok bolondulni. Érzem, hogy Bajáról fognak temetni." Csáth Géza halála olyan volt, mint élete; tragikus és átlagon felüli. Hiába talált rá korábban oly nagy szenvedéllyel elutasított Istenére, s a háborúban teljesített katonaorvosi szolgálat idején hiába tört fel egyre erősebb hite, amelyről naplójában is tanúságot tesz: „Valóban Isten kezét érzem. Isten segítő kezét. Valami rajtam kívül álló nagy és jóságos erő hatását. Ó, jó Istenem, ha élsz, és létezel, add most tudtomra ezt, hogy otthagyva a bűnös és önző élvezetek hajszolását, visszakerülhessek az igazi munkás és emberi életbe, amelyet olyan könnyelműen és meggondolatlanul elhagytam. Ha segítesz rajtam és kivezetsz a labirintusból, ahol a fekete Minotaurusz talán már halálra keresett engem, becsületesen meg fogom becsülni az élet szép kincseit, tehetségeimet, és egyetlen célom lesz, hogy az embereket jobbakká, nemesebbekké és igazabbakká tegyem, s így hozzád közelebb hozzam őket. Ezt fogom tartani életem legszebb és legdicsőbb feladatának, és úgy gondolom, hogy akkor te meg fogsz engem ajándékozni a megelégedésnek és a reménynek isteni ajándékaival, amelyek felülmúlnak minden e földön elérhető értéket és élvezetet. Ezzel a gondolattal és reménnyel indulok útnak, a Te szent fiadnak, Jézusnak a nevével ajkamon! Segíts engem! - és én sem fogom magam elhagyni." „Krisztus tanításait jobban bámulom és szeretem, mint valaha, és igyekszem dolgozni rajta, hogy ezen a földön a szeretet és jóság uralkodjék, és főszabály legyen." Megtérése és az önmaga által választott vezeklés - amely talán betegei, s főleg a háborús áldozatok önzetlen gyógyításában nyilvánult meg - azonban már nem tudták őt megmenteni a szörnyű végtől. Morfiumtól teljesen be-