Színházi Esték [antikvár]

Színházi bírálataim megrostálásakor mindenekfölött az vezetett, hogy könyvem a színésznek, bontakozó fiatal drámaírónak és magának a színházjáró közönségnek némi okulására legyen. Nem a szerzők és színműveik híressége szerint válogattam össze tehát az anyagot, hanem magát a cikket mérlegeltem: akad-e benne itt-ott valami, ami világosságul kínálkozhatik annak, aki a dráma és színjátszás végtelen változatosságú problémáinak útvesztőjében tájékozódni akar. Az efféle, többnyire csupán egyetlen problémát megvilágító újságcikkek úgy viszonylanak egy rendszeresen fölépített drámaelmélethez, mint tökéletes térképhez a szabad természetben való csatangolás, mikor a vezető meg-megállít egy-egy törzsökös tölgy, egy-egy sziklaomlás, egy-egy zsombék, egy-egy virágos rét előtt, s ha akad róluk és ezer miértjükről valami mondanivalója, az mindig belekapcsolódik a nagy egész lelkébe: így él a föld. A magyar észjárás természeténél fogva húzódozik minden rendszeres elvont elmélettől s nem szereti kész normákhoz szabdalni a valóságot. Annál jobban ért ahhoz, hogy a kínálkozó valóságból gyakorlati tanulságokat vonjon le. A Föld képének mercatori vetületére idegenül néz minden magyar szem, de amelyik egy határ változatos földet alaposan megismert, mert végigcserkészkedte, az könnyen tájékozódik a kerek földgolyó bármelyik pontján...