Polgári perjog általános rész [antikvár]

Érdekes egybeesés, hogy ez a könyv, amelyet a Tisztelt Olvasó a kezében tart, éppen abban az évben, 2003-ban lát napvilágot, amikor a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybalépésének 50 éves jubileumát ünnepeljük. A várakozásokkal ellentétben a Pp. - ahogyan a jogászok nevezik - időtálló jogszabálynak bizonyult, egyik nagy túlélője a rendszerváltásnak is, és apróbb módosításoktól eltekintve a közeljövőben sem várható a peres eljárás ezen szabályanyagának nagy, koncepcionális módosítása. Ebben a nyugodtnak tűnő periódusban a Miskolci Egyetem Polgári Eljárásjogi Tanszékének oktatógárdája kedvet és elegendő erőt érzett magában ahhoz, hogy tankönyvet írjon Polgári perjog - Általános Rész címmel. A kötet rendhagyó a tekintetben, hogy a törvénykönyv Általános Részének (I-XIV. fejezetének) szabályait magyarázza, elemzi, és nem tárgyalja a Pp. Különös Részét adó különleges peres modellek (XV-XXV. fejezetek) speciális eljárási szabályait. A polgári perjog különös része - terveink szerint - külön kötetben kerül majd kiadásra. Ennek a megosztásnak a magyarázata egyrészt abban rejlik, hogy művünket elsősorban tankönyvnek, egyetemi jegyzetnek szánjuk, ekképpen a polgári eljárásjogi stúdium első szemeszterének anyagát dolgoztuk föl jelen könyv keretei között. Másrészt ez a terjedelmi önkorlátozás - a szerzők reményei szerint - alkalmas arra is, hogy minél letisztultabb és megbízhatóbb ismereteket nyújtson az olvasóközönség számára. A tankönyv „időzítésének" oka az előzőekben említetteken túlmenően - pedig az, hogy végkifejletéhez érni látszik a négyszintű bírósági szervezetrendszer körüli - részben szakmai, részben politikai - polémia, és a 2003. január 1-jén felálló három ítélőtábla végre megkezdi működését, így azok a szabályok, amelyeket a VII. és VIII. Novella ezen új bírósági szint működésének megkezdéséhez kötött, hatályba léphetnek 2003. július 1-jén. Tankönyvünk mindenekelőtt a jogász nappali és levelező tagozatos hallgatók polgári eljárásjogi ismereteinek megszerzését és elmélyítését célozza, emellett - reményeink szerint - jól hasznosítható kézikönyve lesz a gyakorló jogászoknak is. A könnyebb eligazodás érdekében munkánk során a törvény rendszeréhez és felépítéséhez igazodtunk. Elsősorban a tankönyv tematikájának, tagolásának meghatározásánál, és lényeges elméleti kérdések tisztázásánál visszanyúltunk a „nagy elődök" munkáihoz, így Magyary Gézának Nizsalovszky Endre által átdolgozott „Magyar polgári perjog" c. kiváló munkájához, illetve Sárffy Andor 1946-ban napvilágot látott, nem kevésbé kitűnő, azonos című munkájához.