Bővebb ismertető
3
Mottó (helyett)
Nagyon fontos számomra a középiskolás korosztály problémáinak megoldása, érdekeinek képviselete. Nagyon szétszóródtunk, sokan csak a hét végén jönnek haza, ezért sokkal kevesebb idejük marad a kapcsolatok tartására. Ennek érdekében több olyan összejövetelt kellene szervezni, ahol lehetőség lenne szórakozásra, beszélgetésre (esetleg meghívott ismert személyek előadása kapcsán); kulturált diszkók szervezését is fontosnak tartom.
Szeretnék mindent megtenni megválasztásom esetén azért, hogy a rendszeres mozifilm-vetítések megmaradjanak. Több sportegyesületre lenne szükség, és ehhez jó lenne megnyerni a Türjén élő, sportot szerető felnőtteket. A most megnyitott kiállítás is bizonjátja, hogy községünkben nagyon sok fiatal már olyan alkotásokat készít, amelyek alkalmasak bemutatásra és árusításra is. Az ifjúsági önkormányzat segíthetne piacot keresni és helyet biztosítani a munkához pl. egy épület felújításával, amiben szerepet vállalhatnának a különböző szakmákat képviselő szakmunkástanulók, illetve munkanélküliek. Ha megválasztanak, szeretnék megvalósítani egy egészségvédő programot, amelyen belül egy szakkör működhetne, akár a balesetmegelőzés, akár a fertőző betegségek kialakulásának elkerülése érdekében. Az idős, sokszor magatehetetlen emberekre is nagyobb figyelmet szeretnék fordítani. A ház körüli teendők elvégzésében (pl. favágás, bevásárlás stb.) nagyon sokat tudnánk tenni. De nemcsak mi adhatnánk, hanem tőlük is sokat tanulhatnánk, hiszen számunkra is fontos az életük során felhalmozott rengeteg tudás, tapasztalat, szakértelem megismerése.
Megválasztásom esetén mindent megteszek, hogy az itt felsoroltak ne csak távoli célok, hanem a lehető legjobban megvalósított dolgok legyenek.
(Az első magyarországi gyermekpolgármester programnyilatkozata a harmadik választási ciklus kampánylapjában)
3
Ajánlás
Emlékezem: meleg nyár volt, hűvös szobáikba húzódtam, és hogy valamiképp múlassam az időt, könyveiket böngésztem. No nem mintha érteném, de mégis. így és ekkor akadtam rá a vékony könyvecskére, amelynek címét semmilyennek sem mondható francia nyelvismeretemmel is megfejthettem. Fölbátorodtam. Kerestem magamnak valami innivalót, előkotortam a szótárt és nekiláttam.
Először persze a fényképek rendítettek meg. Kedves leánykák és kisfiúk. Előttük mikrofon. Az asztalon sok papír. A fotós fintorokat, gesztikulációt is rögzített. Föltehetően magyaráznak, érvelnek. „Gyermekönkormányzat" - olvastam. Már 1979, a Gyermekek Éve óta. Immár több száz, szerte Franciaországban. Polgármesterek nyilatkoznak elismerően. Demokrácia, amit újra és újra meg kell tanulni. Játszótér, amit ők terveztek. Közlekedési rend, ami őéret-tük való. Épület, ami az övék. Helyi lap, amelyben akcióikat hirdetik. Környezetvédelem, háziállat-menhely. Pénz, amivel gazdálkodnak. Felnőtt segítőiket az önkormányzat alkalmazza. Választási plakátok, ígéretek, megvalósítás. Ilyen-olyan bizottságok, munkatervek. Rajzok egy városrész átépítéséről: először gyermeki vonalakkal, azután már a mérnökök racionalitásával. Összehasonlítottam: egyezik. Országos egyesületük is van, néhány alkalmazott segíti a szerteszét található testületeket. Évente konferenciák. Érdekes
Claude akkor egy város ifjúsági házának igazgatója volt. Egyik első emlékem róla éppen az, hogy órákon keresztül hallgatja figyelmesen a gyekekeket. Később megtudtam, hogy amolyan társadalmi vezetőség-féle volt a gyülekezet. Megmosolyogtam volna, ha nem mondja rögtön, hogy mennyire komolyan kell vennie őket. „Ők alkalmaznak" - mondta, és én elbizonytalanodtam: lehet, hogy valóban? Hogy ezek a srácok mondják meg, mit tegyen? Hogy tőlük függ? Láthatta rajtam az értetlenséget, hosszan magyarázta, hogy őéret-tük van, hogyne figyelne^ hogyne alkalmazkodna, hogyne hallgatná meg őket? - ez a dolga. Érdekes, gondoltam magamban annak idején. A könyv aztán előhívta az elfeledett emléket.
Náluk is van hasonló, mondotta Claude. Persze nyár van, nem lehet most senkivel találkozni, dehát itt a működési rendjük, itt az alapszabályzatuk, éves munkatervük és persze névsoruk, fordíttassam le majd. Belenéztem a névsorba, és kisfiam, Marci korosztályát láttam benne. Hazagondoltam, és kicsit elszomorodtam. Még az iskolában sem veszik őket komolyan, nemhogy azon kívül! Honnan van, hogy ez a meglett ember, ez az igazán bölcs és tapasztalt fran-