Bővebb ismertető
A kötet, amit az Olvasó a kezében tart, egy előadássorozat eredménye, amelyre a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karán, a jelzett időpontban és helyen került sor. Az előadások a tanrenden kívül zajlottak, azokon a részvétel önkéntes volt. A délutáni időpontokat már végzett hallgatóink javasolták, annak érdekében, hogy munkahelyükről oda tudjanak érni. Ők voltak azok - nemzetközi menedzsment szakirányos hallgatóink - akik a Karriertervezés c. tárgy keretében ez irányú igényeiket megfogalmazták. A szakirányon hallgatók között évek óta több a lány. Amikor a szemináriumi gyakorlatok során életterveket készítettek, egy sem volt, aki ne tervezett volna családot, gyereket. Ugyanakkor látják, olvassák azokat az adatokat, amik az előttük járókat jellemzik. A 30 éves kor alatti diplomás lányok nagy része egyedülálló és gyermektelen. A házasságkötések száma az 1970-es 96.600-ról 2004-re 43.800-ra esett vissza (forrás: KSH/MTI Zrt.). Felmerül a kérdés, hogy lehet, van-e út, lehetőség arra, hogy a munka és család közötti egyensúlyt megtaláljuk. Mit akarnak a nők, hogy látják a helyzetüket? Több kutatást is folytattam e témakörben és mindig a család fontossága, elsőbbsége jelent meg, korosztálytól függetlenül. Mégis aggasztó az egyedülálló nők száma (több mint felük), az alacsony termékenység. Az első kötetben foglalkoztam az öröm, boldogság, jólét, jóllét, munka, család kérdéseivel, a mai helyzet okaival. Bár bizonyára lesznek Olvasók, akik csak ezt a kötetet olvassák, mégsem kívánom megismételni az ott leírtakat. Csak annyit, hogy mind a munka, mind a család nagyon fontos része életünknek. Eközben számos munkáltató dolgozóinak teljes idejét, erejét, hogy ne mondjam életét igényli. A profit mindenek felett. Hamis ideológiák (pl. minél nagyobb a női foglalkoztatás, annál nagyobb a női egyenjogúság) hamis értékrendek sugárzása, sulykolása, az ismerkedés, a kapcsolatteremtés lehetőségeinek szűkülése, csak hogy néhányat említsek az okok közül, melyek a - nem túlzás - tragikus helyzethez hozzájárulnak. Napjaink híre, hogy az emberiség történetében először, a nyugati féltekén, az idősek száma meghaladja a fiatalokét. Az első kötetet egy hallgatót idézve fejeztem be, aki azt írta, jó-jó, hogy ismerjük az álláskeresés technikáit, de talán fontosabb lenne tudni, hogy találjuk majd meg az egyensúlyt a munka és család között. Nos, az előadás sorozat ehhez kíván segítséget nyújtani. Nyilván egyéni "útikalauzt" nem adhat, de remélhetőleg hasznos ismereteket, példákat tud adni. Ma már, ismerve az előadások ill. e kötet tartalmát, meggyőződéssel állíthatom, hogy aki akarja és keresi, megtalálja e kötetben a "hamuba sült pogácsáját".
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Tolvaly Ferenc (Marosvásárhely, 1957. április 12. –) író, filmrendező, üzletember, médiaszemélyiség. Azok közé az írók közé tartozik, akik aktívan részt vesznek mind az üzleti, mind a kulturális életben, de közben tudnak értéket teremteni és maradandót alkotni.
Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban kezdte. Tehetsége korán megnyilatkozott, első verse kilencéves korában jelent meg a Kolozsvári Napsugárban. 1974-ben tizenhét éves korában szüleivel Németországba disszidált, ahol a Kastl-i Magyar Gimnáziumban fejezte be a középiskolát. Az Új Látóhatárban 1975-től jelentek meg versei.1977-től Nürnbergben és Erlangenben folytatott egyetemi tanulmányokat, közgazdaságtant, filozófiát és teológiát hallgatott. 1978-ban Németországban fejezte be első könyvét, amely Benső Végtelen címmel jelent meg Münchenben. 1981-ben nyert felvételt a Müncheni Filmfőiskola, játékfilmrendezői és médiamenedzseri szakára. A Schwäche der Stärkeren (Az erősebb gyengesége) című filmjével 1984-ben Németország képviseletében jelent meg nemzetközi filmfesztiválokon. Ebben az időszakban Münchenben részt vett a Szabadságharcos Szövetség munkájában, mely 1985-ben főtitkárává választotta.
1992-ben megalapította Budapesten az MTM Kommunikáció nevű filmforgalmazó és gyártó céget. Elkötelezett támogatója lett a nemzeti filmgyártásnak és kulturális rendezvényeknek, így a Művészetek Völgyének.
2005-ben megjárta a Szent Jakab zarándokutat. Útjáról filmet forgatott és regényt írt, El Camino – Az út címmel.
2016-ban befejezte családregényét, amit A Zsolnay-kód címmel mutattak be Pécsett.