A szekularizáció [antikvár]

ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ A magyarországi katolikus egyházi vagyon szekularizációjárói írni látszólag nem időszerű. Hiszen senki sem bolygatja a kérdést! - gondolják sokan magukban. Ha egy»egy nagyhangú szabadkőműves kiszólást leszámítunk, ha a hivatásos izgatók és a zavarosban halászni akaró demagógok támadásaitól eltekintünk, szinte teljesnek mondhatjuk a szélcsendet. Komoly, mérvadó helyen még szimptomák is gyéren jelentkeznek, amelyekből a szekularizáció lappangó veszélyének jelenlétére lehetne következtetni. Igaz, a felső rétegekben minden csendes. De ha fontolóra vesszük, hogy ez a csendesség sokban hasonlít a rekkenő nyári napok viharjait megelőző csendhez, és hogy senki meg nem jósolhatja, mikor fordul az időmérőnek máris «változó» felé tartó mutatója hirtelen «viharosra», nem lesz lehetséges könyvünktől az időszerűséget teljesen megtagadni. Sohasem tudni, mikor fogja egy bajba jutott kormány az egyházpolitikát hajánál fogva előhúzni és utolsó mentődeszka gyanánt az egyházpolitikai törvényeket tűzvén napirendre, mintegy engesztelő koncul dobni az egyházat a marakodó felek elé, jól tudván, hogy e kérdésben a Heródesek és Pilátusok még ma is örömmel kezet fognak. Legalább nemzetünk történetében nem ismeretlenek a hasonló esetek. Ezért szükséges már előre gondoskodni a nagy közönség felvilágosításáról, hogyha majd a kérdés tényleg égetővé válik, - amint ez emberileg szólva előbb-utóbb be is fog következni, - a tudatos ferdítések özönében akkor is tisztán láthassuk a való igazságot. E felvilágosító munkából kér részt ez a könyv is. Célja lehető rövidséggel és közérthetőséggel, de azért a tudományos tárgyalás követelményeiről le nem mondva, sorra venni mindazokat az állításokat, amelyekkel a magyar katolikus egyház vagyonának elvételét, konfiskálását a jog- és törvényszerűség színében feltüntetni igyekeznek...