Közgazdasági Szemle 1929. január-december [antikvár]

Részlet: Ha Böhm-Bawerk tőkekamatelméletét, - mely elmélet egyike a modern teoretikus gazdaságtan legmonumentálisabb és legnagyobb hatást kiváltó alkotásainak - világosan meg akarjuk érteni, akkor azt a közkeletű igazságot kell szem előtt tartanunk, mely szerint a javakat kétféleképpen használhatjuk fel szükségletkielégitésre. És pedig vagy 1. közvetlenül, vagy 2. közvetve, mely utóbbi esetben a javakat előbb ujabb javak előállitására forditjuk. Pl: ha a szőlőt megeszem, akkor közvetlenül használom fel; de lehet mustot, illetve bort is késziteni belőle és igy elfogyasztani. Az utóbbi esetben a szőlőt termelésre használtam, mikor is a szőlő, vagyis a termelésre felhasznált jószág átmegy a termékbe, megtérül a termékben. S lényegileg mindig ez történik a termelésre használt javakkal, ha nem is mindig oly szemmelláthatólag, mint a szőlő és bor esetében. A varrógép, miután sokszoros használatban lassanként tönkrement: azokban az ingekben és egyéb ruhanemükben elforgácsolódva jelenik meg, melyeket a varrónő a gép segélyével elkészitett. Minden elkészitett darabra egy csekély része esik a varrógépben rejlő hasznosságnak s az összes termékek együttvéve megtestesitik, ha nem is fizikailag, de gazdaságilag (az érték szempontjából) a termelés folyamán tönkrement varrógépet. A borkészitésre használt szőlő, úgyszintén a varrógép jövendőbeli javak, mert csak a jövőben fognak (bor, illetve ruhanemük alakjában) közvetlen szükségletkielégitésre szolgálni. Éppigy jövendőbeli javak a termelésre használt összes eszközök, gépek, gyárak, szállitási eszközök, másrészt a nyersanyagok, félgyártmányok stb., szóval az összes tőkejavak mert mindezek csak hosszabb-rövidebb ideig tartó termelési folyamatok eredményeképpen „érnek meg jelenlegi javakká". S ebben a körülményben keresi Böhm-Bawerk a tőkekamat forrását...