online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett narancssárga színű ár csak internetes megrendelés esetén érvényes. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az áthúzott (szürke színű) bolti ár lesz érvényes.
Jankovics Marcell (Budapest, 1941. október 21. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus. 1998-tól 2000-ig, majd 2010. augusztus 1. és 2011. október 15. között a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke volt.
Apja Jankovics Marcell (1906–1970) banktisztviselő, anyja Bartha Margit (1906–1981?), nagyapja id. Jankovics Marcell (1874–1949) író, politikus, ügyvéd volt. Nővére Jankovics Eszter (1934). Apjukat 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani kényszermunkára ítélték. '56-ban kiszabadították; a forradalom leverése után felügyelettel szabadlábon maradhatott. Közben családját 1951-ben kitelepítették, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. A gyermek Marcell 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, ott is érettségizett.
1959–1960 között segédmunkásként dolgozott, majd 1960-tól a Pannónia Filmvállalathoz (ma Pannóniafilm Kft.) került, ahol fázisrajzolóként kezdett. 1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot.Sisyphus (1974)
1971–72-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított animációt. 1973-ban a Hanna-Barbera megvásárolta a János vitéz forgalmazási jogát, hogy aztán sehol se mutassák be. A Sisyphus c. munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték.
Küzdők c. alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. Az akkori kultúrpolitika jellemző epizódjaként Jankovics helyett mást küldtek ki a díj átvételére. 1981-től pedig az Iparművészeti Főiskolán tanít szintén animációt. 2 évvel később elkészült Az ember tragédiájának animációs film forgatókönyve.
1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, majd két évvel később kinevezték a Pannóniafilm Kft. ügyvezető igazgatójává. Még ugyanebben az évben megpályázta a Duna Televízió elnöki posztját, sikertelenül. A következő évben a Magyar Iparművészeti Egyetem DLA tudományos fokozattal rendelkező egyetemi magántanára lett. 1998–2002 között, majd 2010. augusztus 1. és 2011. október 15. között a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke. 1998-tól Magyar Művelődési Társaság elnöke. 2003-tól a Fidesz Kulturális Tagozatának elnökségi tagja.
Lengyel László (Budapest, 1950. november 22. – ) jogász, közgazdász, publicista, politológus, az ELTE docense. Szülei: Kovács Ágnes néprajzkutató és Lengyel Dénes író, Szentimrei Jenő író unokája, Benedek Elek író dédunokája.
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK). 1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett. 1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója. 1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában. 1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt. Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője. 1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik. 1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának. A Magyar Politikatudományi Társaság tagja. 1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja
1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Erdélyi magyar költő, politikus. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.