A szőlőtermesztés technológia elemzése és költség-jövedelmezőség vizsgálata a Forráskúti "haladás" MGTSZ-ben [antikvár]

- 4 - 1. Bevezetés Magyarországon az 1980-as évek közepén a szőlő művelési ághoz a mezőgazdaságilag müveit terület 2,3 tartozott. Ez adta a növénytermelés bruttó termelési értékének 10-11 fo-át. A szőlőtermés felhasználása: 10 % gyümölcsként 90 fo borként A bor 50 %-a exportra, 50 a hazai fogyasztásra került. Az ország egyes kedvezőtlen termőhelyi adottságú térségeiben, különösen az Alföldön, a szőlőtermelés jelentősége meghatározó a mezőgazdasági területek hasznositása és az ott élő lakosság foglalkoztatása, megélhetési forrásainak biztosítása szempontjából. A korszerű gépesités, tápanyaggazdálkodás, növényvédelem, fajtaváltás és termesztéstechnológia alkalmazásának következtében a nagyüzemi szőlőtermesztés szinvonala az 1970-es évek időszakában dinamikusan emelkedett. Az 1980-as években megtörik ez az emelkedés, majd az évtized közepétől elmélyülő válsággá fokozódik. Eanek közvetlen kiváltó oka az 1985-87-es évek ismétlődő fagykárai. A válságos helyzethez a változó piaci körülmények is nagymértékben hozzájárultak. Megszokottá vált az a tartós piaci helyzet, hogy a szőlő-bortermést meghaladták az értékesitési lehetőségek. Az ültetvényeket ért elemi károk párosultak a szovjet piac beszűkülésével. A belső piac fizetőképes kereslete is csökkent az utóbbi években. A termelésben a mennyiségi szempontok kerültek túlsúlyba, az értékviszonyok megváltoztak a minőség rovására, a szőlő- és bor árak emelkedésére.