A magyar nyomdászat [antikvár]

Részlet a könyvből: Ha valaki 1848 március 15 előtt nyomdát akart nyitni, vagy lapot indítani, előbb szabadalomlevelet kellett szereznie. Annyira fontos ez, hogy a kancellár ellenjegyzése mellett maga a király írja alá, még akkor is, ha a nyomda csak egyetlen fasajtóval felszerelt falusi műhely. Így írta elő az 1772 augusztus 31-én és október 9-én kibocsátott szabályrendelet. S miután ilyen magas hely elhatározása elé bocsáttatik a kérvény, az alsóbbfokú hatóságok a legaprólékosabb gondossággal foglalkoznak az üggyel. A községi vagy városi testület jelentést tesz a helytartótanácsnak, hogy a folyamodó megbízható egyén-e. Hű-e az uralkodócsalád és alkotmány iránt; nem esik-e vallásossága kifogás alá; előélete becsület szempontjából tiszta-e; érti-e a mesterségét; nem sértené-e netáni engedélye másnak az érdekeit; van-e elég vagyona az üzem vezetésére és a várható működéséből véletlenül vagy szándékosan támadható károk jóvátételére; s egyáltalán szükség van-e lakóhelyén nyomdára, lapra. Ha a környéken más, már szabadalmazott nyomdász, vagy laptulajdonos élt, megkérdezték, mit szól a dologhoz. Természetesen ellenezte.