Az építész naplója [antikvár]

Részlet a műből: „GONDOLA IÁIM AZ OLVASÓHOZ SZÁLLNAK " ELŐHANG AZ ÉPÍTÉSZ NAPLÓJÁHOZ Mostanában került ismét kezembe egy 1985-ben szerkesztett Manifesztum, amelyet a „Környezetépítés az iskolában - Vizuális nevelés a csecsemőkortól a felnőttkorig" elnevezésű konferencián került bemutatásra. Ebben igyekeztem az Építészet lényegét jellemezni, amelyben azt emelem ki elsősorban, hogy „minden építészeti alkotás - a maga módján - szintén nevel, bár nem didaktikus módon, de állandóan ható, jó, vagy kellemetlen megjelenésével, jól, avagy szervezett rendszerével, minden bizonnyal számottevő tényező, így tehát az építészek a munkájukkal - ha közvetetten is - részt vesznek a társadalom nevelésében, kulturális fejlesztésében. „Az építész kapcsolatot jelent/teremt a nevelés iskola- és társadalom-építési gyakorlatával: ennek a vizuális nevelés fejlesztésének számos területe képezhetné alapjait. MIÉRT alkalmas mégis az építészet különösen ilyen programok megvalósítására? - kérdezhetjük. AZÉRT, mert az építés művelete általánosan ismert az emberek számára. Azért, mert az építés nemcsak „házépítés", hanem általa önmagunk, szellemi kapacitásunk növelése is. Egyfajta algoritmus, amivel az ember gyakorlatot szerez materiális és szellemi, érzelmi életének elrendezésére. Azért, mert az építészet az anyagok, szerkezetek, színek és jelek értelmes, társadalmi értékű megszervezése, ahol az épület több mint a téglák puszta halmaza. Az emberi működésnek tehát egy olyan produktuma, ahol az anyag és energia egymásra hatásából „többletérték" származik. Azért, mert kapcsolata elvitathatatlan az emberiség történetével — mert egyszersmind az építészet története is. Azért, mert a természetbe ágyazódik, azzal együtt, vagy annak terhére. Azért, mert tudomány és művészet egyszerre. Azért, mert a hagyományos eljárásokat éppúgy befogadja, mint a legkorszerűbb technikákat. Azért, mert az ember egyik legalapvetőbb életszükségletét elégíti ki, s mert magatartást, életmódot befolyásol, mert érzelmi tartalmakat közvetít. Az EPITESZET tehát, vitathatatlan kapcsolatot tart fenn a művészettel, a történelemmel, a lélektannal, a szociológiával, s természetesen a technológiával, de az ökológiával is. A felsoroltakat bizonyító tervszerűséget és logikát nyújtja az építés rendje, kialakult rendszertörvénye." (0) Szívesen vállalom ma is a negyedszázaddal korábbi írásművemet., s ha újra kellene fogalmaznom, alig változtatnék rajta! Gáborjáni Szabó Péter"